Átlagon felül és alul

Március 26-án húsz centi hó esett és párszáz méteren még Húsvétkor is hó fedte a téli talajt. Egy hónappal később április 26-án 30 fok volt, még nyáron is ritkaságszámba menő kánikula. Miközben márciusban még a globális felmelegedést hirdetők szidalmazása lehetett sok beszélgetésben a téma, pár héttel később már újra ők álltak nyerésre. Régen a tél és a nyár között három hónap telt el, ezt az időszakot úgy hívtuk tavasz. Manapság három hónap helyett három hét kell az átmenethez. Jól látszik ez az alábbi, idén március és április végi fotókon a Libegő János-hegyi végállomásánál.

Nos, miközben folyik a vita a klimatikus változásokról és azok lehetséges jövőbeni alakulásáról egy biztos: száz év alatt 1-1,5 fok átlagos felmelegedést nem érez meg az átlagember, de az időjárás szélsőségesebb változásait annál inkább. Pontosabban fogalmazva az átlagtól való eltérés nagysága és gyakorisága nőtt meg, legyen az a hőmérsékleti , csapadék, vagy szélerősség adatok idősorait vizsgálva. Minél nagyobb sávban szóródnak a mért adatok az átlaghoz képest annál nagyobb az adott rendszer kiszámíthatatlansága, a becslés bizonytalansága, vagyis annak kockázata, hogy nem az következik be, amire számítunk. Talán nem véletlen, hogy az ilyen nehezen előrejelezhető dinamikus és nem lineáris rendszerek tudománya, a káosz kutatás indulása is egy meteorológus nevéhez Edward Lorenzhez kapcsolódik. Megfigyelése miszerint a kezdeti (input) változók kisebb eltérései nagy változásokhoz vezetnek a végső (output) adatokban pillangó elmélet néven híresült el.

Rendkivül izgalmas lenne egy kicsit elmerülni a klimatikus változások kutatásának aktuális kérdéseiben, nem beszélve a káoszelmélet (egyszeri halandók számára is még befogadható) eredményeiben, de talán kezdjük egy egyszerűbb kérdéssel. A kérdés, vagy még inkább tapasztalat így hangzik: Vajon miért nem fogadjuk el azt a megfigyelések széles körében, így az életünket befolyásoló számtalan folyamat esetében is tapasztalható szabályt miszerint a megfigyelt értékek az átlag körül szóródnak. Egyszerűen megfogalmazva azt, hogy például egy nagyon hideg tavasz kezdést magas valószínűséggel egy nagyon meleg folytatás követ különben a tavaszi átlaghőmérséklet adott évben lényegesen hidegebb lenne, mint a sokéves ÁTLAG, ami nem kizárt, de erre az idősorra is igaz az átlag körüli szóródás, vagyis ha nem idén, akkor a következő években jöhet egy nagyon meleg tavasz. Hasonló egyszerű megfigyeléseket végezhetünk a csapadék mennyiség kapcsán is. Pár éve még csatornát akartak építeni élelmes magyar vállalkozók a Rába és a Balaton között az abban az évben tapasztalt alacsony vízállás pótlása érdekében. Tekintve, hogy még nem következett be a Kárpát-medence elsivatagosodása várható volt, hogy a probléma előbb-utóbb megoldja önmagát, mert esősebb évek jönnek. Jöttek is. 2010-ben például annyi csapadék volt, amennyire 100 éve nem volt példa, mindenki értelemszerűen a gátak megerősítéséről beszélt, majd jött két rendkivül aszályos év és ekkor az öntözés szükségessége és csatornák kiépítése merült fel. Szegény magyar kormány, bár nagyon dinamikus, nem győzte az újabbnál-újabb programokat meghirdetni szavazói szórakoztatására. És most itt van ez a tavasz, a Balatonból majd kicsordul a víz, miközben februárban még azon gondolkoztak a kikötő tulajdonosok, hogy nyáron mivel fogják ki-be vontatni a megfeneklett nagyobb merülésű vitorlásokat.

Talán így már nem annyira meglepő, amikor alacsony szülőknek magas, vagy magas szülőknek alacsony (felnőtté váló) gyereke van. Vagy az, hogy néhány nap, hét, hónap emelkedés után esés szokott jönni a tőzsdén. Vagy hogy bármilyen játékot játszunk néhány jó "húzás" után előbb vagy utóbb rosszat is kell "húznunk". Vagy hogy okos, de nem túl szép férfiaknak gyakran szép, de nem túl okos felesége, barátnője van. George Bernard Shawhoz (aki nem volt túlzottan szép ember) egy fogadáson állítólag odament egy gyönyörű, de butácska színésznő és azt ajánlotta, hogy vegye őt el a híres író, hiszen gyerekeik olyan szépek lesznek mint ő és olyan okosak, mint Shaw. Mire az író azt kérdezte, hogy az jó, de mi van ha fordítva sikerül. Nos, akkor valószínű a gyerek rontotta volna az átlagot, vagy a jó kombinációjú gyerekekkel együtt nagyjából hozták volna az átlagot. Persze ezek csak felületes, de szemléletes példák az átlag körüli szóródás jelenségére. A Jacques Quetelet által megalkotott átlagember (l'homme moyen) Charles Darwin uinokatestvérét Sir Francis Galtont is foglalkoztatta, aki sok egyéb mellett a tulajdonságok öröklődésével is foglalkozott és eredményeiről a Hereditary Genius című könyvében számolt be. Szerinte a nagyon jó tulajdonságok és képességek a felmenőknél egyre jobban gyengülnek a leszármazottak egymást követő generációit vizsgálva. Galton volt az is, aki állítólag azt mondta, hogy a statisztikusok túl sokat foglalkoznak az átlagossal és mindenben azt látják, számukra Svájc átlagban sík, hiszen ha a hegyeit a tavaiba dobnánk két alkalmatlanságtól is megszabadulnánk. Mindeközben persze Galton kora legprogresszívebb statisztikusai közé számított, aki jelentős eredményeket ért el a korreláció, regresszió, szórás újnak számító területén.

Noha tudományos eredményei több, mint 100 évesek mi a hétköznapi reakcióinkban mégsem fogadjuk el az átlag körüli szóródás tényét. Vajon miért? Nos, erre még visszatérek a későbbiekben.

Gyors és lassú gondolkodás

Megjelent Daniel Kahneman legújabb, nyugodtan életmű összefoglalónak tekinthető  könyve magyarul. Bár a blog nem célozza könyvek bemutatását, de a tematikámhoz közel álló kutatók és szerzők műveit mindig örömmel népszerűsítem. A Gyors és lassú gondolkodás (Thinking fast and slow) a 2002-ben közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazott Kahneman eddigi életművének nagyon tanulságos, könnyen olvasható, ugyanakkor a gondolkodásunk és a döntéselmélet legfontosabb eredményeit tudományos alapossággal összefoglaló műve. Kahneman stílusa könnyed és nagyon emberi, sok a kutatómunkáját kísérő sztori szinesíti az egyes fejezeteket, hasznos esettanulmányok, pszichológiai kísérletek eredményeinek sora támasztja alá a szerző mondanivalóját.

Daniel Kahneman

Jók a kilátásaink

A Nobel-díjat valószinűleg Amos Tversky, szintén izraeli származású kutatótársával közösen kapta volna a jövőre 80 éves Kahneman, ám szerzőtársa és egyben barátja, akiről nagyon kedves, meleg szavakkal emlékezik meg többször a könyvben 59 éves korában bőrrákban elhunyt hat évvel a Nobel-díj megítélése előtt. A nevükhöz kapcsolódó számtalan megfigyelés, kísérlet és tudományos publikáció közül elismertséget leginkább a kilátás elmélet (prospect theory) hozta meg nekik. Kahneman a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanult pszichológiát és matematikát, majd a kaliforniai Berkeley egyetemen szerzett PhD fokozatot. Tverskyvel az 1960-as évektől dolgoztak együtt, előtte mindketten szolgáltak az izraeli védelmi erőknél, bár együttműködésük későbbre datálódik. Kahneman már pszichológusként dolgozott a hadseregnél is. A kilátáselméletről szóló cikküket 1979-ben jelentették meg az Econometricaban (Prospect theory: An analysis of decisions under risk), de ekkor már majdnem egy évtizede jelentek meg a szakma legfontosabb kiadványaiban cikkek az emberi döntések irracionális tényezőinek okairól. A Science magazinban 1974-ben publikált cikkük (Judgement under uncertainty - Heuristics and biases) jelentős szakmai felzúduláshoz vezetett.

Gyors és lassú gondolkodás

A könyv részletes bemutatásától több okból is eltekintek, de különösen azért, mert a döntéselmélet legjelentősebb kérdései gyakran visszaköszönnek ezen oldalakon a blog jellegénél fogva. Kahneman könyve életmű összefoglalásnak nyugodtan tekinthető, mert minden fontosabb kutatásának története és eredményei megjelennek benne. Ami mindenképp új benne, hogy az egész egy gondolatkör köré szerveződik, ez pedig az agyunk működésének két alrendszere. Az egyik gyorsan, automatikusan, kevés információ alapján hoz intuitívnak hívott, sokszor nem racionális döntéseket, míg a másikat a lassú, koncentrált, odafigyelést igénylő analitikusabb gondolkodás jellemzi. Magunkra általában szeretünk úgy gondolni, mint akit a második rendszer irányít, valójában az egyes az uralkodó számtalan reakciónkban. Ahogy a szerző összefoglalja a gondolkodásunkra két dolog jellemző. Az egyik, hogy gyakran nem vesszük észre még a nyilvánvaló dolgokat sem, illetve a másik, hogy nem vesszük észre azt, hogy nem veszünk észre dolgokat. Vagy észreveszünk, de másnak látjuk őket, mint amilyenek a valóságban, ezek a kognitív illuzióink. Ennek jó példája az optikai illuzió a Müller-Lyer rajzban, ahol két ugyanolyan hosszú szakasz közül rövidebbnek látjuk azt, amelyiket két kifelé mutató nyíl határol, mint azt, amelyet két befelé mutató.

A Müller-Lyer illuzió

A könyv alappremisszája Kahneman szerint, hogy mások hibáit könnyebben észrevesszük, mint a sajátjainkat. Vagy ahogy a kínai mondás tartja: Az okos jól ismer másokat, a bölcs önmagát is jól ismeri.

A negatív és pozitív gondolkodás együttes ereje - magyar módra

Az eszes: győz és megtorpan,
nem tobzódik a diadalban ...
(Tao te king)


Pár napja, szimpatikus, világszinten sikeres, fiatal magyar vállalkozókat hallgattam Orosz Györgyi szalonjában. Ők a Prezi és a Ustream alapítói. Árvai Péter, Somlai Fischer Szabolcs (ő nem tudott eljönni a beszélgetésre) és Halácsy Péter, illetve Fehér Gyula  (Ustream). Személyében nem, de szimbolikusan jelen volt a Logmein alapítója, Anka Márton is. A három magyar start-up cég mára több felhasználót ér el, mint sok még a magyarok számára is ismertebb globális internetes cég (pl. Twitter) Olyan volt őket nézni, veterán hazai vállalkozóként, reményeit kitartóan ápoló és elvesztő magyar állampolgárként, mint amikor egy dohos, sötét, láthatatlanságukban is lehúzó gondolatokkal teli szobában kinyitják az ablakot, beárad a fény és mi más, mint az elmúlt napokra jellemző tavasz életigenlő illata. A magyarországot ellepő would-be és wanna-be celebrity üzletember, politikus és egyéb közszereplő lelki nyomora által sújtott közéletben felüdülés valóban sikeres, a nemzetközi legkeményebb versenyben és nem a hazai mutyiban piacvezető, piacalakító szerepet magának kivívó, fiatal, friss, világot látott és abból merítő emberekkel találkozni. Más lapra és más alkalomra tartozik az ő sikerük bemutatása, elemzése, itt és most csak annyit írhatok, hogy a legőszintébben további (világ)sikereket és ami ezzel nehezen összeegyeztethető, de nem kizárt harmónikus, boldog (magán)életet kívánok nekik.

A Prezi nemrég átadott budapesti irodája. Szilicium-völgyi hangulat

Az estének volt azonban egy momentuma, amely egy korábbi bejegyzésemhez (A negatív gondolkodás ereje) kapcsolódik. A saját sikerük tapasztalatán, illetve külföldi élményeik okán a fiatal vállalkozók többször hangsúlyozták a pozitív gondolkodás fontosságát, illetve azt, hogy nem Magyarországgal van a baj, sőt szerintük ez ideális terep a vállalkozásra, itt élésre, hanem a magyarok többségének negatív gondolkodásából fakadnak a problémák. A pozitív és negatív gondolkodás között húzódó határok jelentőségéről az idézett blogban elmélkedtem röviden, ezúttal inkább csak egy rövid reflexióra kényszerít a friss élmény. Egyrészt azt gondolom, gyakorló és objektíve sikeres magyar üzletemberként, hogy Magyarország nagyon sok szempontból nem jó, sőt egyre romló terep az üzletre, vállalkozásra. Ezt persze másként élik meg az emberek aszerint, hogy a kormány gazdaságpolitikájának kedvezményezettjei, vagy a szó negatív értelmében célpontjai. Ugyanakkor vannak objektív mércék is, amelyek sajnos a negatívabb képet támasztják alá. Ilyen és könnyen mérhető a beruházások elmúlt években gyorsuló visszaesése, a magánszektorban tovább növekvő munkanélküliség, a világ legdrasztikusabb hitelállomány leépülése, a gazdasági növekedés világon egyik legalacsonyabb mértéke és sorolhatnánk. És ilyen, de nehezebben számszerűsíthető a bizalomvesztés, mint legszomorúbb és legpusztítóbb jelenség, illetve a korrupció további intézményesülése.

A Prezi alapítói (egy másik rendezvényen készült képen). Az éppen beszélő Árvai Péter Svédországban nőtt fel és a Prezi miatt települt haza, mint elmondta nagyon zavarja a negatív magyar gondolkodás (Fotó: www.privatbankar.hu)

Mindezek miatt JÓ időről-időre olyanokkal is találkozni, akiknek jól megy, sőt Magyarországot ideális vállalkozási terepnek tekintik. Mi több mozgalmat indítanak a pozitív gondolkodás terjedése érdekében. Annak ellenére (vagy talán éppen azért?) ilyen optimisták, hogy a világpiacra dolgoznak, ügyfeleik szinte mind külföldiek (ez globális cégek esetében magától értetődő jelenség), tőkéjük szinte teljes egészében külföldi befektetőktől van (az alapítók lényegében a munkájukat és tehetségüket tették, teszik a vállalkozásba) és munkavállalóik (legalábbis a Prezi esetében) szintén jelentős részben (mintegy húsz különböző náció képviselői, ahogy hallottuk) külföldiek, valamint kereskedelmi, üzletfejlesztési tevékenységeik a Szilicium-völgyben működő amerikai bejegyzésű cégeikben találhatóak. Hosszabb távon, ahogy a cégek egyre inkább a külföldi befektetők irányítása kerülnek, ha az alapítók így döntenek, illetve a piaci kényszer ebbe az irányba nyomja őket, úgy a magyar-nem magyar arány a vállalkozás alapvető erőforrásait tekintve a nem magyar irányába fog elmozdulni még jobban.

Középen Fehér Gyula a Ustream alapítója. Mint elmondta már-már zavarta, hogy a Völgyben kedvesek a pincérek és tény, hogy itthon ez kevésbé igaz, de mégis itt érzi otthon magát (Fotó: www.origo.hu)

A "ki milyennek látja Magyarországot" kérdés önmagában is érdekes, de még izgalmasabb, hogy a sokat kárhoztatott negatív gondolkodásunk vajon tényleg akkora átok-e és ahogy elhangzott a beszélgetésen, már a himnuszunk is a világ egyik legsötétebb metaforáival tűzdelt, bár nagyon szép és méltóságteljes, de semmiképpen sem a pozitív gondolkodást és hatékony önrendelkezést elősegítő mű. Nos, jelen sorok szerzőjének szerény véleménye, hogy ez a sokat kárhoztatott "pesszimizmus" bizony evoluciósan kipróbált túlélési stratégiánk, amelynek legékesebb bizonyítéka, hogy miközben sokat tettünk azért, hogy ne így legyen, mégis az elmúlt ezer-ezerötszáz évben eltünt többtucatnyi kárpát-medencei, illetve vándorlásaink során megismert törzzsel, néppel szemben, mi még itt vagyunk a saját országunkban, nyelvünkkel, élő és egyben változó kultúránkkal. Valahogy ránk is igaz az egyik legsikeresebb magyar, Andy Grove könyvcímnek is bevált mondása, miszerint csak a paranoidok élnek túl (Andrew S Grove: Only the Paranoid Survive).

Steve Jobs Stanfordban 2005-ben.
"Stay hungry, stay foolish" (szabad fordításban: Legyél éhes, de ne vedd túl komolyan)

Steve Jobs legendáris 2005-ös stanfordi nyitó beszéde  (http://www.youtube.com/watch?v=UF8uR6Z6KLc)  élete legfőbb sikereit három nagy kudarcban, illetve veszteségben látta gyökerezni és a halállal vívott és azóta viszonylag fiatalon elvesztett harcáról is akkor azt gondolta, hogy nagyon fontos dologra tanította meg. "Ha úgy éled minden napodat, hogy az lesz az utolsó, egyszer igazad lesz." Nem a mondásban rejlő irónia, hanem éppen ellenkezőleg az élet igenlése és egyúttal a halál elfogadása ("A halál a legnagyobb találmány a Földön.") közötti harmónia ad ennek a mondatnak igazi értelmet.

A három iszonyúan sikeres magyar vállalat további sikeréhez és minden egyéb üzleti vagy éppen non-profit tevékenység, valamint a magánéletünk esetében is  elengedhetetlen ez a "paranoid"-nak nevezhető, de valójában inkább a világot szélsőségeivel elfogadó hozzáállás. A beszélgetés során kiderült természetesen, hogy a vállalkozásuk jövőjét befolyásoló számtalan kiszámíthatatlan, előre nem látható tényező és esemény miatt legalább annyi bizonytalanság van a sikeres alapítókban, mint meggyőződés és magabiztosság. Már-már anekdotikus történet, hogy nem is olyan régen a Prezi alapítói azon gondolkodtak, hogy vajon elérik-e egyszer a 2 millió felhasználót (jelenleg 22 millió körül tartanak). Ugyanakkor, ha csak a veszélyeket látnák és a kockázatok paralizálnák őket, akkor eddig sem jutottak volna el. Vagyis a finesz a vállalkozásban is mint mindenben a ritmus és az egyensúly megtalálása a kockázatokkal foglalkozó negatív és a lehetőséget kihasználni képes pozitív gondolkodás között. Lehet, hogy ennek az egyensúlynak a megtalálása tenné a helyére a magyar pesszimizmust is. Engem is sokszor pesszimizmussal vádolnak, amire azt szoktam mondani, hogy nem a pesszimizmus a baj, hanem hogyha többnyire beigazolódik, mégis minden nap újra és újra folytatom a megkezdett utat és újabbakat is keresek.

Tavasz, születés és a Fa elem

"Nő vagyok" sugározza a virág; "virág vagyok" sugározza a nő. "Férfi vagyok" sugározza a termő fa törzse; "termő fa törzse vagyok" sugározza a férfi. (Weöres Sándor: A teljesség felé)


Pár nappal az epehólyagomtól megszabadító műtét után, amely érdekes egybeesésként épp a víz-fa korszak váltásához kapcsolódik,  időszerű a tavaszról és a Fa változó állapotáról írni. Annál is inkább, mert az áprilishoz és a Fához tartozó yang elem az epehólyag.

Mindennapjaink fa állapotai

Fáról beszélve egyszerre értjük a magyar nyelvben a fát, mint növényt és mint anyagot és az öt elemen belül is mindkét értelmében van jelen. Gyermekkorunk fára mászásaitól, mindennapi életünk számtalan kis fa tárgyán, játékán, a papíron, amelyre írunk, illetve a hagyományos építészet konstrukcióin keresztül az erdei séta megnyugtató élményéig felsorolni is nehéz lenne mi mindent jelent életünkben a fa. Nem utolsó sorban életünk legalapvetőbb elemét az oxigént tekintve a Föld erdei és egyéb növényei biztosítják ennek jelentős részét. Miközben víz nélkül is akár napokig túlélhet az ember, oxigén nélkül maximum percekig. Jelenlegi ismereteink szerint nagyjából 4-500 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön a fák ősei. Bolygónk faállományát ezer milliárd tonnára becsülik, amely évente nagyjából 1 százalékkal bővül és ennél kisebb mértékben termelik ki, illetve pusztul el.

Erdő Ushuaia (a Föld legdélebbi városa) mellett a Tűzföldön, Argentina

A fa otthonainkban a mai napig fontos szerepet tölt be a szerkezeti funcióktól, a nyilászárókon át a burkolatokon át a bútorokig. Biztonság, védelem, kényelem és a kályha, kandalló, vagy éppen tábortűz tüzelőjeként meleg forrása. Ezekkel a szavakkal írnánk le valószínűleg, hogy mit jelent minden ember számára az egyik legfontosabb hely, fogalom, az otthon. A fa otthonos, illetve jelenléte otthonossá varázsol még nagyobb tereket is. A fa életünk egyik legfontosabb alapanyaga, energia, oxigén és kipárolgáson keresztül nedvesség forrása. Egyben kötőanyag, amely gyökerei segítségével megköti és ezáltal megvédi a talajt az eróziótól. A trópusi partok mangrove erdei pedig a partokat védték a tengerek, óceánok pusztító viharaitól, szökőárjaitól. Építőanyagként évezredeken keresztül a legfontosabb szállítóeszközök (hajó, szekér, vonatkocsik) anyagaként szolgált.

A fa, mint a civilizációk „tartóeleme”

Jared Diamond Összeomlás c könyvében a történelem során eltünt civilizációkat vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a pusztuláshoz általában nagyon hasonló út vezetett legyen szó a grönlandi viking, a húsvét szigeteki rapanui, a latin amerikai maya vagy inka, vagy éppen az angkori khmer birodalom összeomlásáról. Miközben a vég eljöveteléhez mindig szükség volt külső tényezőkre (alapvetően más erősebb népek hódításai, illetve klimatikus változások, más népek által behozott betegségek), de ezt mindig megelőzte egy belső folyamat. Ennek keretében a jólétben élő népek egyre felelőtlenebbül bántak természeti erőforrásaikkal, miközben a jólét hatására létszámuk drasztikusan megnőtt, majd a megújulási ütemnél gyorsabb erőforrás kizsákmányolás miatt élelmiszer, fűtő- és építőanyag hiány alakult ki, ami éhhalálhoz, kannibalizmushoz és az adott nép kipusztulásához, más népek általi leigázásához, kiirtásához vezetett. Érdekes módon a leggyakoribb közös pont az erdők kipusztítása ezekben a történetekben.

A fák túlzott kivágása miatt egyrészt adott területen az erdő állomány már nem képes a megújulásra, másrészt nem képes megkötni a talajt, ami erózióhoz, a tápanyagban értékes termőföld jelentős veszteségéhez vezet, ami viszont az élelmiszer és állati takarmány termelés feltételeit teszi tönkre és végül a népesség fogyása, gyengülése és éhínség alakul ki. Mire az első európai felfedezők megérkeztek a Húsvét-szigetekre a 17. században, az ott élő polinéziai nép, a rapanui lélekszáma a töredékére esett egy évszázad alatt és a sziget erdeit szinte teljesen kiirtották. Ezzel párhuzamosan a szárazföldi madarak mivel természetes költő és élőhelyük az erdő megszűnt és a tengeri madarak (részben az elszaporodó patkányok pusztítása miatt) szinte teljesen kipusztultak. A magas fák kiirtása miatt nem maradt alapanyaguk hajók, nagyobb csónakok építésére, ami a halászattól, mint élelem forrástól is elvágta őket, igaz elsődleges protein forrásuk a baromfi és nem a halak voltak. Az erdők pusztulásával a kipárolgás is jelentősen csökkent, ami viszont a csapadék drasztikus visszaeséséhez vezetett. Az eredeti Őskultusz, melynek keretében hatalmas kőszobrokat (maui) emeltek az ősök tiszteletére, a rapanui kultúra hanyatlásával a középkor után egyre inkább átadta helyét a Madárember kultusznak (Tangata manu) és a szobrok állítása is fokozatosan megszűnt. Közel ezer különböző méretű szobrot emeltek a 12. és 18. század között, amelyek szállításához a sziget belsejében található vulkanikus kőzet bányából a tengerpartra, faszerkezeteket használtak, ami önmagában is jelentősen hozzájárult az erdők kiirtásához Diamond és az ismert norvég tudós Thor Heyerdahl feltételezése szerint.

Rapa Nui Nemzeti Park - Húsvét szigetek (Chile)

Sok nyelvben a fa szóval írjuk le az erdőt is (pl. wood angolul). Az erdő a természetvallások és a panteisztikus világkép szimbólumrendszerében a templom, a székesegyház megjelenése, a modern ember számára a visszatérés az ember természeti, tiszta állapotához. 

Henry David Thoreau (1817-1862) amerikai filozófus, író, naturalista Walden című könyvében azt írja, hogy mindennapi életünk számos luxusa és a kényelmünket szolgáló dolgok valójában nem hogy nem elengedhetetlenek az életben, hanem kifejezetten az emberiség felemelkedésének akadályait jelentik. Elveihez hűen cselekedve két évet két hónapot és két napot töltött egy ismerőse (Ralph Waldo Emerson) birtokának erdejében a maga által épített egyszerű faházban. Azt írta, hogy azért ment az erdőbe, hogy tudatos életet éljen, megtapasztalja mik az élet igazán fontos tényei, mire tanítják és ne úgy haljon meg, hogy nem élt.

Thoreau híres idézete elvonulásának szinhelyén készített tábláján

A fa alkímiája

Az öt elem körében a fa (木 mù) a víz által táplálva, a tüzet szítva jelenik meg. A fát a fém vágja el, a fa pedig a földet köti meg. A fa mély gyökereket ereszt a földbe, amelynek nagysága hasonló koronájához, ez vagyis számunkra láthatatlan gyökérzete adja stabilitását. Fejlődési szempontból a fa, mint növény, ahogy kibújik a földből a születéshez tartozik életciklusunkban. Ezért az emberekre általában csecsemő és gyermekkorban a fa tulajdonságok jellemzőek.

 A fa pozitív oldala, hogy környezetének biztonságot ad, vele növekszik minden, ami az ágaira kapaszkodik, azokkal összekapcsolódik. A fa stabilitása, mély gyökere adja nehézkességét is, miként a fa nem szereti ha átültetik, a fa típusú ember sem szereti a változásokat, azokra nehézkesen reagál. Ez okozza egyben a fa diszharmóniáját is, hiszen a fa túlsúlya egy emberben növeli az általa érzékelt különbséget közötte és a külvilág között, ami feszültséget, befelé fordulást, konfliktust válthat ki a külvilággal. Meg nem értettséghez, elzárkózáshoz, agresszivitáshoz, vagy éppen depresszióhoz vezet. A fa típusú emberre az erős izmos kéz jellemző, amellyel megragadja környezetét legyen az fizikai, vagy éppen egy lehetőség megragadásához kapcsolódó reakció.*

A fához tartozó szervek a máj (yin) és az epe (yang), a testben az inak. A fára jellemző mentális állapot az érzékenység, a tipikus emberi érzelem a düh, a szem, mint érzékszerv és a látás, mint jellemző érzékelés. Nem véletlenül a fa testi folyadéka a könny.

Az öt változó elem köre

Egészség és a fa változó állapota

Az epét a máj termeli és az epehólyag tárolja a zsírok lebontásához szükséges epefolyadékot étkezések között. Az epehólyagban az epe összesűrűsödik, ezáltal a zsírok lebontása hatékonyabbá válik. Különösen zsíros ételek fogyasztása esetén a termelődő kolecisztokinin (CCK) hatására az epe összehúzódik és kiürül. Az epe megfelelő funkcionáláshoz sem a túlzottan zsíros ételek, sem a zsírszegény diéta tartós alkalmazása nem szerencsés. Ilyenkor tavasszal azonban az adott elemhez, vagyis a fához tartozó szervek regenerálása érdekében érdemes tisztító kúrát tartani. Ez alapvetően zsírszegény, csak enyhén fűszeres, rostdús ételeket foglal magába, sok zöldséggel és gyümölccsel, kevés finomított élelmiszerrel, sok folyadékkal, az alkohol és édességek nagy része fogyasztásának szünetelésével pár héten keresztül. Ez a diéta már néhány nap után érezhető eredményekkel jár, nem utolsó sorban a télen felszedett felesleges kilóktól megszabadulás egyik legjobb módja is.

Nagyon fontos szerepe van a gyógynövényeknek, ezekből készített főzeteknek és teáknak. A csalán általános tisztító hatása mellett, a koleszterin szintet csökkenti, májfunkciót javítja a máriatövisolaj, a citromfű nyugtató, emésztést elősegítő, epeműködést serkentő hatása közismert. Az apróbojtorján vagy közönséges párlófű, valamint a borsmenta hasonlóan jól hat az emésztésre, epeműködésre.

Korábban már írtam, hogy a magyar kifejezések nagyon találóak. Gondoljunk csak az "epés megjegyzés"-re vagy a "rosszmájuság"-ra. Ilyenkor a Fa elem idején érdemes ezekre az összefüggésekre is figyelni annak érdekében, hogy a bennünk lévő diszharmóniát csökkentsük. Az epés, vagyis kritikus, túlzottan cinikus megjegyzésektől érdemes tartózkodni, gondoljunk arra, hogy mások azért teszik, amit tesznek, mert azt helyesnek gondolják. A májhoz tartozó diszharmónia a Fa túlsúlyos ember jellemző érzelmével a dühhel kapcsolatos. Ezt mind szervi, mind mentális alapon befolyásolhatjuk. Szervi alapon a máj regeneráló kúrával, szellemi alapon a frusztrációktól, indulatoktól, dühös reakcióktól történő megszabadulástól, vagy legalábbis ezek csökkentésétől, amelyre számtalan hasznos meditációs technika adódik a jógában, a zen gyakorlatokban, vagy épp a tai ji-ben. De a legegyszerűbb, ha naponta természetes környezetben (pl. erdőben) sétálunk legalább 30-40 percet egyedül, kikapcsolva minden az indulatokat szító külső és belső hatást. Kellemes kikapcsolódást kívánok!

* Havasi András:  A TaiJiQuan elmélete és filozófiája

Az Elkerülő Út és a Húsvét Erénye

Ennyi racionalizálás után egy kicsit kiránduljunk a metafizikusabb témák irányába és mi másról, mint az aktuális ünnepekről beszéljünk, írjunk. Meglehetősen aktív hetet készülünk zárni, mert a keresztény Nagyhét és a Húsvét, a zsidó pészah mellett a taoista naptár általam ismert változata szerint ezen a héten ünnepeltük Lao Ce születésnapját is. Az ortodox keresztények esetében most be kell érjük azzal, hogy pár napja ünnepeltük a pravoszláv Búzacsíra ünnepét. Az ortodox keresztény keleti egyházak ugyanis nem a Gergely-féle reform-, hanem a korábbi Julián naptár szerint ülik az ünnepeiket, ami két hét késést jelent Miklós, Karácsony vagy Újév tekintetében, de nem ilyen egyszerű Húsvét vonatkozásában. 2010, 2011-ben ugyanakkor ünnepeltük az ortodox keleti és a nyugati húsvétot, tavaly egy hét eltéréssel, idén azonban csak május 5-én lesz az ortodox húsvét. Így a május is aktív lesz, mert három hét különbséggel lehet az ortodox húsvétot és a buddhista Együttlét ünnepét, Buddha születését, ünnepelni. Vagyis a nagy vallás-alapítók közül kettő születésének, illetve egy feltámadásának is erre a két hónapra esik az ünnepe. De menjünk sorban.

A pészah

A pészah az elkerülés és kivonulás ünnepe. Az egyiptomiakat sújtó tíz csapás közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, amely azonban a zsidó (rabszolgák) házait elkerülte, mert ajtajaikat megjelölték bárány vérével.

 "Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.

És a vér jelül lesz néktek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.

És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt."(Mózes 2. könyve 12. fejezet)

Az utolsó csapás után a fáraó felszabadította és elengedte a zsidókat, akik kivonultak Egyiptomból (pészah első napja) és átkeltek a Vörös-tengeren, mely megnyílt előttük (pészah utolsó napja). Az első és az utolsó nap a két igazi ünnepnap a pészah hetében.

A pészah hetében ünnepelik a kovásztalan kenyerek (macesz, pászka ) ünnepét is megemlékezvén arról, hogy a kovásztalan kenyér a szegények, rabszolgák kenyere, átvitt értelemben a rabságé, vagyis ezzel is a szabadulást ünnepelik.

"Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak ami eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint." (Mózes 2. könyve 12. fejezet)

Emellett a pészah a keresztény Húsvéthoz hasonlóan a tavasz ünnepe is, illetve a három zsidó zarándokünnep egyike. A kovásztalan kenyér mellett mind a pészah, mind a keresztény húsvét ünneplésének fontos eleme a bárány fogyasztása. Mielőtt az Úr lecsapott Egyiptom földjére Mózesen keresztül elrendelte a bárány sütését (semmiképpen sem főzését, vagy nyers fogyasztását) vérének az ajtók megjelőlésére történő felhasználását. A bárány fogyasztása a kivonulás emlékére szigorú rend szerint történik, a házon belül, az állat csontjainak épnek kell lenni, idegeneknek nem lehet belőle adni, csak ha körülmetélt férfi.

"Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, aki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula." (Mózes II/12)

A keresztény értelmezésben a pészah szertartásai szimbolikus értelmezést nyernek, így az ünnep a megváltásról szól, a bárány feláldozása a Messiás , "isten bárányának" áldozata.

"Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (János Evangéliuma 1/29)

Húsvét

A keresztények számára Húsvét a Karácsony mellett a legfontosabb vallási ünnep, Jézus pénteki keresztrefeszítését követő vasárnapi feltámadásának ünnepe. A húsvét szó magyarázata abban rejlik, hogy a Nagyböjt (mellyel Jézus negyvennapos böjtjére emlékezünk) után ekkor lehet miután lement a nap (ami a vasárnap kezdete) szombaton húst venni magunkhoz. A húsvéti időszak így a nagyböjttel kezdődik, amelynek utolsó hete a Nagyhét. Ezt megelőző utolsó vasárnap a Virágvasárnap, amikor Jézus Jeruzsálembe vonulására emlékezünk (barkákkal). A Nagyhét vagy egyes nyelveken a Szent-hét (semana santa) csütörtökje Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amikor Jézus és a 12 Apostol utoljára együtt vacsorázott.

Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora (Freskó a milanói Santa Maria delle Grazie
 kolostorban, 1498)

Az utolsó vacsora a pészah alatti szédereste volt, ahol Jézus a tanítványaival, mint családfő a családjával volt együtt és megmosta lábaikat, ami egyrészt a hétköznapokban a vendégszeretet jele volt, másrészt az Evangélium szerinti értelmezésben utalás arra, hogy meg fogja tisztítani őket bűneiktől (Jézus kereszthalálával a hit szerint nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta bűneinket).

"A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal." (Máté 26/17-18)

Gustave Doré: Jézus keresztre feszítése (fametszet, 1866)

"A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak. Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr. És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek. És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak. Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte. Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem." (Máté evangéliuma 28/1-10)

Lao Ce

Lao Ce (kínai: Laozi) időszámításunk előtti 6. egyes vélemények szerint  a 4. évszázad környékén élt kínai filozófus volt, akiről nem tudjuk egyértelműen, hogy valóban létezett-e, vagy több létező történelmi személyiségből összegyúrt képzeletbeli személy-e. Születésére a második holdhónap 15. napján a Felső Tisztaság ünnepével emlékezünk. Nevének jelentése öreg gyermek, mert a legenda szerint fehér hajjal született, de egyben utalás is arra, hogy az igazi mesterek (Lao Laizi - öreg mester) gyermeki egyszerűséggel élik és értik meg a világot. A taoizmus alapítójaként tekintünk rá főművén a Tao Te King-en keresztül. Egyes taoista irányzatok istenként tekintenek rá. A népszerű életrajzok szerint a Csou (Zhou) dinasztia könytárának udvari könyvtárosa volt, amely mind az olvasásra, mind az írásra nagyon sok időt hagyott neki.

Lao Ce

A Tao Te King (Az Út és az Erény könyve) központi gondolata a világ kettőssége és a cselekvés nélküli cselekvés, vagy nem cselekvés (wei wu wei). A korábbi bejegyzésem a placebo hatásról példákat hozott az orvoslás és gazdaságpolitika szintjén a nem cselekvés üdvös hatásairól.  A Tao Te King így ír erről:

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.


Az Öszövetség Istene cselekvő Isten volt, mai kifejezéssel élve azt mondhatnánk control freak, kevés dolgot engedett a maga áramlása szerint haladni, rendszeresen beavatkozott, többnyire szörnyű büntetéseket osztva. Feldmár András írja Szégyen és szeretet című művében: "Még Ábrahámról sem tudom, hogy tulajdonképpen szerette Istent és elfogadta, hogy Isten mindent tud, vagy félt Istentől ... Érdekes, hogy tulajdonképpen az Ótestamentum és az Újtestamentum között ez egy nagy különbség. Az Ótestamentumban mindent a félelem mozgatott. Az Újtestamentumban jött a szeretet."

Szinte minden vallás és bölcselet alapvető tanítása a (minket rabul ejtő) szenvedélyektől való megszabadulás. Érdekes, hogy Jézus kínszenvedése a kereszten a passió szóval van leírva több nyelvben is, de ugyanakkor ez a kifejezés egyben szenvedélyt is jelent. A szenvedélyektől történő megszabadulás, mint a szenvedés elvetése. Igaz, a francia felvilágosodás újra az érzelmek fontosságát is napirendre tűzi. Helvetius 1758-ban A szellemről című munkájában fogalmaz "Az ember akkor lesz ostoba, ha már nem szenvedélyes". Szerinte a legalapvetőbb érzés önmagunk szeretete és mivel az ember természettől fogva jó, ezért létezik értelmes egoizmus. A lét egyenlő szenvedés gondolatát az egzisztencialisták vitték tovább. Kierkegaard megfogalmazása miszerint "az én bánatom az én váram" már átvezet az egzisztencialisták Isten nélküli emberéhez, akinek szorongását már nem Isten kiszámíthatatlanságtól való félelme jelentette, hanem éppen ellenkezőleg Nietzsche szavaival élve az, hogy "Isten meghalt", a döntéseinkért mi magunk felelünk és a szorongás oka ez az újkeletű szabadság lett. Sartre Zárt tárgyalás című művében pedig már egyenesen azt sugallja, hogy a pokol az a másik ember, vagyis mi magunk vagyunk, a Tao Te King sorait idézve "... mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is ..." Ez a téma azonban túl izgalmas ahhoz, hogy itt és  most gyorsan letudjam, ezért még visszatérünk rá.

Tavasz köszöntése, tél búcsúztatása - víz és fa változó állapotának váltása

A taoista öt változó állapot körforgásában a tavasz köszöntése és a tél búcsúztatása, átlépés a tél-vízből a fa elem idejébe (az ablakon kinézve és havas tájat valamint a hó, havaseső és eső változó állapotait figyelve nehéz elhinni), amely az emberi élet stádiumai közül a születéshez kapcsolódik. De erről következőre írok többet.

Halálos fegyver-e az otthoni medence?

Adam Lanza 2012 december 14-én, miután otthonában végzett édesanyjával, a connecticuti Sandy Hook általános iskolába ment, ott lövöldözni kezdett és végül húsz gyerek és hat felnőtt életét oltotta ki. A szörnyű eset az amerikai történelem második legtöbb áldozatot követelő tömeges gyilkossága a 2007-es Virginia Tech mészárlás után. Az eset megrázta egész Amerikát és azonnal nyilvános és politikai vitát indított el arról, hogy lehetne csökkenteni a lőfegyverek számát az Egyesült Államokban, ahol szinte bárki tarthat lőfegyvert. Obama elnök december 16-i beszédében azt igérte, hogy "a hivatalával járó minden hatalmat" meg fog ragadni, hogy az ehhez hasonló eseteket a jövőben megakadályozza. Az ilyenkor szokásos bizottságok megalakultak, peticiók, levelek és vélemények születtek a fegyverek korlázotása érdekében és ellenében.

Az elnök és emberei. Megemlékezés az áldozatokról 

a Fehér Házban 2012 december 21-én

Nem jól sült el a fegyver-ellenes kampány

Miközben az elnök által a fegyverkorlátozás kivizsgálásával megbízott Joe Biden alelnök bizottsági munkáját végezte lelkiismeretesen, az amerikai fegyvervásárlók elgondolkodtak és közgazdasági szempontból teljesen racionális döntést hoztak - előre hozták tervezett jövőbeli vásárlásukat tekintettel annak bizonytalanságára. Igaz, ugyan, hogy Amerikában a fegyvervásárlást megtiltani, vagy csak jelentősen korlátozni ugyanolyan politikai öngyilkosság, mint Németországban sebességkorlátozást bevezetni az autósztrádák teljes hosszán, az egyszeri honpolgár inkább megvette fegyverét, ki tudja mivel rukkol elő Biden úr. Az eredmény az alábbi képen jól látható, gyakorlatilag kifosztották a fegyverüzleteket és a két legnagyobb fegyvergyártó cég, a Smith and Wesson Holding Corporation és a Sturm Ruger and Co rekord értékesítési eredményekről számolhatott be, részvényeik árfolyama pedig a december 12 utáni 30 százalékos esés után pár héten belül  sztratoszferikus emelkedésbe kezdett és megközelítette a tragédia előtti szintjét. Összességében a tragikus öldöklés és az általa keltett média- és politikai offenzíva fegyverek ellen, pont az ellenkező hatást érte el, nem csökkent, hanem rövid idő alatt drasztikusan nőtt a lakosság kezében lévő fegyverek száma, és mivel a nagyobb tűzerejű fegyverek korlátozásától féltek inkább, így azok fogytak jobban.

Egy fegyverbolt Casperben, Wyoming államban 2013 januárjában
 (Forrás: www.nytimes.com)

Régóta igaz megfigyelés, hogy egy természeti katasztrófa után az emberek több biztosítást kötnek elemi kárra, vagy hogy egy tragikus lövöldözés után mindenki a fegyvertartás szabályozásának szigorítását követeli, illetve, hogy terrorcselekmények után az ellenőrzés, a rendfenntartó és nemzetbiztonsági szervek munkájának megerősítését várja. Ezt hívja a pszichológia információs hozzáférési elfogultságnak (availability bias). Ennek értelmében azok az információk fogják nagyob mértékben befolyásolni döntéseinket, amelyekhez könnyebben férünk hozzá, illetve intenzívebben vagy időben közelebb érnek minket.

Az információnkhoz történő hozzájutásban alapvető szerepe van a médiának és attól függően, hogy milyen súlyt kapnak az események a média beszámolókban aszerint fogjuk mi is súlyozni őket. Továbbá a forrásokban szereplő súlyozáson túlmenően az események által kiváltott érzelmi reakciónk is a valós jelentőségétől eltérő, több vagy kevesebb súlyt fog biztosítani az egyes eseményeknek. Ennek jó példája Paul Slovic, Sarah Lichtenstein és Baruch Fischhoff kísérlete, amelyben azt kérték a kutatásban résztvevőktől, hogy súlyozzák a különböző halálokokat előfordulási gyakoriságuk szerint. A megkérdezettek

•  nagyobb súly adtak a balesetek, mint a szélütés előfordulásának noha utóbbi kétszer gyakoribb, mint az összes baleset együttes előfordulása,
• hasonló előfordulási arányt becsültek a tornádók, és az asztma által okozott halálnak, noha utóbbi húszszor olyan gyakori halálok,
• a terhességhez köthető és a diabétesz által okozott eseteknek, miközben utóbbi több, mint százszor gyakoribb halálok.

A közúti baleseteknél is elhanyagolhatóan kisebb a terrorista cselekmények eredményeként meghalt áldozatok száma, mégis a terrorizmustól való félelem és a média általi kezelése miatt nagyobb figyelmet kap és több nemzetbiztonsági erőforrást mozgósítanak a terrorizmus ellen, mint a közlekedési balesetek csökkentése érdekében.

A hatás alatt álló emberek

Slovic a kutatás eredményeként írta le egy újabb, az érzelmi hatásról szóló heurisztika (affect heuristic) fogalmát, amelynek értelmében objektív információk alapos átgondolása helyett véleményünket, becslésünket a rendelkezésre álló információ által kiváltott érzelmi reakció befolyásolja. Emiatt Slovic szerint nincs is értelme például a kockázatokról mint objektív külső adottságokról beszélni, mert azok a mi szubjektív gondolkodásunk eredményei és emiatt általában az emberek finomabban értelmezik a kockázatokat, mint a szakértők, amelyek azokról objektíven gondolkodnak. Ezzel Cass Sunstein, egy különösen a szabályozás jogelméletében jártas kutató vitatkozik azt állítva, hogy igenis a szakértők objektív becslései írják le jobban a valóságot, míg általában az emberek vélekedése erősen torzul. Ráadásul szerinte ez kihat a politikán és a médián keresztül a jogszabály alkotásra és a hatóságok működésére. Ezt a folyamatot szerző társával Timur Kurannal hozzáférési lépcsőnek (availability cascade) hívja. Ennek értelmében  egy akár kishatású esemény, mondjuk egy lényegi kockázatokat nem jelentő kisebb környezetszennyezés könnyen válthat ki nyilvános hisztériát rákényszerítve a hatóságokat, hogy az ügy súlyát messze meghaladó szankciókat, illetve a jogalkotást, hogy szükségtelenül restriktív szabályozást vezessen be.

A medence, mint fegyver

De térjünk vissza a fegyverek kérdéséhez. Bármilyen tragikus eset is a decemberi lövöldözés, az ilyen gyilkosságok által kioltott emberéletek száma eltörpül a közúti balesetek vagy egyes népbetegségnek tekinthető megbetegedések (pl. szélütés, rák, diabétesz), mint halálokokhoz képest. Lehet azonban nagyobb veszély akár még egy kerti medence is, mint a fegyverek. Steven D Levitt és Stephen J Dubner szerzőpáros Freakonomics című könyvükben azt vizsgálták, hogy mi veszélyesebb a gyerekekre nézve, egy amerikai háztartásban, ha fegyver van a házban, vagy a kerti úszómedence. Az otthon tartott fegyverekkel szemben leggyakrabban megfogalmazott félelem és kritika, hogy a gyerek megtalálhatja, elsütheti (főleg ha a szülők elég felelőtlenek és töltve tartják) és súlyos sérülést, vagy akár halálos balesetet okozhat. Levitt és Dubner utánajártak a dolognak és kiderült, hogy a közvélekedéssel szemben sokkal veszélyesebb a kerti medence, mert több gyerek fullad bele a szülők, felügyelők figyelmetlensége miatt, mint ahány balesetet fegyver okoz. Miközben évente nagyjából 550 gyerek fullad meg a kerti medencében, az otthon tartott fegyver által megölt gyermekek száma 175, vagyis az amerikai otthoni medencék (kb hat millió) és fegyverek (több, mint kétzszáz millió) számát figyelembe véve, annak az esélye, hogy a medencébe fullad a gyerek 1:11.000, míg a fegyver esetében egy a több, mint egymillióhoz, tehát százszor veszélyesebb a medence, mint a fegyver a házban. Ennek ellenére Amerikában nincs vita a médiában, vagy a politikai szintéren a medencék számának, otthoni működtetésének korlátozásáról, miközben a fegyver, mint veszélyforrás állandó  és "hálás" téma.

Jegyzetek és források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Sandy_Hook_Elementary_School_shooting

http://www.nytimes.com/2013/01/12/us/as-us-weighs-new-rules-sales-of-guns-and-ammunition-surge.html?_r=0

Paul Slovic-Baruch Fischhoff-Sarah Lichtenstein: Rating the Risks. In: Paul Slovic: The Perception of Risk (Earthscan Publications Ltd, 2000)

Melissa L. Finucane-Ali Alhakami-Paul Slovic-Stephen M Johnson: The Affect Heuristic in Judgments of Risks and Benefits In: Paul Slovic: The Perception of Risk (Earthscan Publications Ltd, 2000)

Timur Kuran-Cass R. Sunstein: Availability Cascades and Risk Regulation (Stanford Law Review, Vol. 51, No. 4 (Apr., 1999), pp. 683-768)

Steven D. Levitt-Stephen J. Dubner: Freakonomics (Harper Collins, 2009)

http://www.freakonomics.com/2013/02/14/how-to-think-about-guns-full-transcript/

A negatív gondolkodás ereje

Tavaly volt éppen hatvan éve, hogy megjelent Norman Vincent Peale The Power of Positive Thinking (A pozitív gondolkodás ereje) című könyve, amely a kiadó szerint 5 millió példányban fogyott el és megjelenése után 186 hétig vezette a New York Times bestseller listáját. Peale metodista lelkészi pályafutása mellett Smiley Blanton pszichiáterrel közösen vallási-pszichiátriai klinikát nyitott, amelyben a munkamegosztás értelemszerű volt, mivel Peale-nek teológiai képzettségén túl nem volt pszichiáteri képzettsége, illetve bármilyen egészségügyi tapasztalata. Ettől függetlenül nagyon érdekelte a pszichológia és az azzal kapcsolatos életviteli kérdések, természetesen vallásos keretek között. Rádióműsora a The Art of Living (Az élet művészete) 1935-től 54 éven keresztül ment, ezenkivül több szervezet alapítója és rendkivül termékeny szerző volt. A The Power of Positive thinking messze a legolvasottabb könyve volt és sokat segített abban, hogy közismertté vált az Egyesült Államokban és ez egyebek mellett ellentmondásos politikai szerepvállalásra is ösztökélte.

A pozitív gondolkodás hódító útja

Könyve, függetlenül a személyiségét, filozófiáját és politikai, valamint egyéb közéleti szerepvállalásait jellemző ellentmondásoktól nyugodtan mondhatjuk iskolát, irányzatot teremtett, amely évtizedeken keresztül uralta a tudományos és közéleti diskurzust, amelyet talán legközérthetőbben a félig tele vagy félig üres pohár kettősségével szoktak jellemezni. Nem véletlenül az utóbbi néhány évtizedben divatossá vált ezoterikus gondolkodás és irodalom egyik központi eszméjévé vált a pozitív gondolkodás és annak a sikeres életvitelre gyakorolt hatása. Tanfolyamok, magánéleti és üzleti kiadványok ezrei jelentek meg erre az eszmeiségre alapozva, motivációs beszédek és előadások, illetve előadók lepték el a konferenciákat, vállalati tréningeket, tanfolyamokat. A pozitív gondolkodás tanát hirdetők, különösen ezoterikus környezetben előszeretettel hivatkoztak a keleti filozófiák pozitív gondolkodást megfogalmazó tanaira, noha ilyenek ebben a formában nem léteznek, de erre még később visszatérünk.

Éld meg félelmeidet

Ugyanakkor az évek során egyre többen fogalmaztak meg kételyeket a Peale-féle pozitív gondolkodás egyértelműségével szemben. A legkiemelkedőbb, ezen szkeptikusabb tudósok közül Albert Ellis volt, a kognitív pszichológia atyja. Ő azt hirdette, hogy fontos a pozitív gondolkodás, de ez csak akkor lesz egyértelműen hasznos, ha a megcélzott siker elmaradása esetén sem hagy csalódottságot, lemondást bennünk, hanem megtanuljuk elfogadni, hogy a dolgok nem mindig sikerülnek, de ez nem baj. Módszere a racionális emotiv terápia (Rational Emotive Therapy – RET) több eszközt is használt azoknak az önvesztő érzelmek leküzdésére, amelyek miatt egyrészt nehezen fogadjuk el a sikertelenséget, illetve amelyek miatt ezt újra és újra reprodukáljuk. Egyik központi problémáját, a  szégyen és félénkség okozta bátortalanságot nem a vakhit pozitivizmusával próbálta gyógyítani, hanem igenis azzal, hogy éljük meg a félelmeinket, engedjük át magunkon ezt az érzést, hogy megtapasztaljuk mennyire nem elviselhetetlen és ezáltal megszüntethetjük ezzel kapcsolatos, a cselekvésünket paralizáló aggodalmunkat.

Megszüntetni a tehetetlenség érzését

Martin Seligman, szintén amerikai pszichológus alapvetően hitt a pozitív gondolkodás erejében, de ugyanakkor nagyon foglalkoztatta, hogy miért nem tudunk valamit véghezvinni, amire egyébként objektíve képesek vagyunk. Ezt a tanult tehetetlenség (learned helplessness) elméletével magyarázta nevezetesen azzal, hogy korábbi sikertelenségek hogyan kondicionálják újra és újra azt, hogy valamit nem, vagy nem jól hajtunk végre, noha erre képesek lennénk. Depresszióval kapcsolatos kutatásai során jutott arra az eredményre, hogy a depresszió és ahhoz hasonló állapotok annak köszönhetően alakulnak ki, hogy vélelmünk szerint, tehát nem a valóságban, nem vagyunk képesek kontrollálni a helyzetet, amiben találjuk magunkat.

A legrosszabb forgatókönyv és a sztoikusok nyugalma

Az utóbbi években egyre több kutatás és kísérlet foglalkozott azzal, hogy vajon hol rejlenek a pozitív gondolkodás erejének határai, illetve az milyen pszichés károkat is okozhat. Már az ókori sztoikusokat is izgatta az a kérdés, hogy hogyan lehet az embert felkészíteni az elkerülhetetlen sikertelenségek, csalódások, illetve az ezekkel kapcsolatos szorongás kezelésére. Általában véve hozzáállásuk az volt, hogy mindig képzeljük el, próbáljuk megélni a szóba jöhető legrosszabb forgatókönyvet, így szorongásunk megszünik, de legalábbis csökkenhet, illetve az ilyen forgatókönyv bekövetkezése messze nem jelent , akkora pszichikai terhet. Seneca (az ifjabb) tanácsa az volt, hogyha valaki vagyonának elvesztésétől szorong, akkor pár napig próbálja ki, hogy milyen a pénztelenség, járjon igénytelen ruhákban, egyen egyszerű ételeket és rá fog jönni, hogy amitől annyira retteg az nem is annyira elviselhetetlen. „Ha el akarsz vetni minden gondot, képzeld, hogy mindaz, aminek bekövetkeztétől félsz, mindenképp bekövetkezik, és bármi legyen az a rossz, mérlegeld magadban, és becsüld fel félelmedet: belátod bizonyosan, hogy vagy nem nagy horderejű, amitől félsz, vagy nem tart soká.” Azt persze nem tudjuk, hogy Néró császár bizalmasaként és tanácsadójaként jelentős vagyont és hatalmat szerezve, vajon mennyire képzelte maga elé, hogy a császár félve Seneca túlzott befolyásától, egy napon arra kényszeríti, hogy mondjon le vagyonáról és ölje meg magát. Névleg a pisoi összeesküvés okán hozta meg a despotikus császár az  ítéletet, valójában nem valószínű, hogy Seneca részt vett a konspirációban, az ítéletet – mondhatni – sztoikus nyugalommal elfogadta.

Luca Giordano: Seneca halála

A negatív gondolkodás pozitív ereje

Nos, a Seneca és a sztoikusok által hirdetett „negatív gondolkodás” ereje úgy tünik újra kezd divatba jönni. Az utóbbi években több kisérlet és kutatás vizsgálta, vajon mennyire vezet céljaival ellentétesen negatív kimenetelekhez a pozitív gondolkodás, illetve mennyire járulhat hozzá a sikereinkhez, vagy kudarcaink elkerüléséhez a negatív gondolkodás, a legrosszabb forgatókönyvek elképzelése, átélése. A pozitív gondolkodás gyakran vezet meggondolatlan, megalapozatlanul optimista, mondhatnánk gyermeiken naív és emiatt kiszolgáltatott viselkedéshez és kudarcokhoz. Ráadásul mivel a kudarcok ellentmondásban vannak a pozitív gondolkodás általunk vélt, illetve várt eredményeivel ez további feszültséget okozhat és kondicionálhatja hasonló helyzetben a megismétlődő sikertelenséget. A negatív gondolkodás elővigyázatosabbá tesz és ugyanakkor jobban felkészít az elkerülhetetlen kudarcokra is, anélkül, hogy ez bármilyen pszichózishoz vezetne.

Úgy tünik, hogy a pozitív gondolkodás divatját kezdi felváltani a negatív gondolkodásé és egy évtizede megszületett ennek a régi-új iskolának is az alapműve. Julie K Norem amerikai pszichológus 2002-ben jelentette meg a The Positive Power of Negative Thinking (A negatív gondolkodás pozitív ereje) című könyvét, amellyel párhuzamosan egyre több kutatás és publikáció foglalkozott a témával. Legutóbb pedig Oliver Burkeman  "The Antidote: Happiness for People Who Can't Stand Positive Thinking címmel publikált a negatívnak mondott gondokolkodásról átfogó ismertetést. Norem szerint egyébként az amerikaiak egyharmada alkalmazza a defenzív pesszimizmus elméletét, vagyis nagyjából a sztoikusok hozzáállását. Ez azért érdekes eredmény, mert ha van társadalom, amelynek lételeme a pozitív gondolkodás, akkor azt hiszem abban mindenki egyetértene, hogy ez az amerikai.

Az elviselhető veszteség

Saras Sarasvathy sikeres vállalkozókkal készített interjúk alapján üzleti karrierjüket elemezve fogalmazta meg az „effectuation” elméletét, amely értelmében nem üzleti terv és az alapján megfogalmazott célok szolgálják a sikeres üzletemberek mentális kereteit, hanem a rendelkezésre álló eszközök és források reális felmérése után készített lehetséges forgatókönyvek áttekintése.[i] Ezen belül kiemelt szerep jut az (még)  elviselhető veszteség elvének (affordable loss principle), melynek keretében nem az elérhető sikerre és eredményekre koncentrálnak a vállalkozók, hanem a felmerülő veszteség nagyságára sikertelenség esetén és ha ez elviselhetőnek tünik, akkor vágnak bele az ügyletbe. A pénzügyi kockázatok elemzésének egyik legutóbbi újítása is ezen az elven működik. A kockáztatott érték (value at risk) modellek azt becsülik meg, hogy egy adott időpontban mekkora lehet egy pénzügyi vállalkozás, vagy portfólió maximális vesztesége.

Egy gondolat erejéig visszatérve a keleti tanok és a nyugati pszichológia kapcsolatára. Valóban a keleti vallások és filozófiák holisztikus szemléletéből következően a gondolatoknak teremtő ereje van. A jó gondolatok jó tetteket, a rossz gondolatok rossz tetteket szülhetnek. A placebo hatás kapcsán írtam arról hosszabban, hogy a testünk és szellemünk öngyógyító vagy éppen önpusztító mechanizmusai milyen fontosak a gyógyulásban, illetve betegségeink kialakulásában, lefolyásában. Ezt bizonyítani csak a modern kor kísérletei tudták, de már az ókori gondolkodók ráéreztek a gondolatok, érzelmek önmegvalósító erejére. De egyet nem mondtak, hogy pusztán pozitív gondolkodással minden akadály elhárul és minden megvalósíthatóvá válik. Tulajdonképpen azt mondják a buddhisták és más ókori filozófiák is, hogy engedjük át magunkon az érzéseinket jókat és rosszakat egyaránt, éljük meg azokat és mind az érzéseink és mindaz, ami történik velünk, amit teszünk, szintén jót és rosszat, azok mi magunk vagyunk. Szép példa erre Lincsi apát egyik reggeli beszélgetése egy fiatal szerzetessel, aki azt kérdezte az apáttól, hogy ki ő. Mire az apát kikérdezte reggeli tevékenységeiről pontról-pontra és végül azt válaszolta a fiatal szerzetesnek, hogy mindezek, amiket aznap reggel csinált ez ő maga.

Fiatal tibeti buddhista szerzetes

---

[i] Saras D. Sarasvathy: Causation and Effectuation: Toward a Theoretical Shift from Economic Inevitability to Entrepreneurial Contingency (The Academy of Management Review Vol. 26, No. 2 (Apr., 2001), pp. 243-263)