Itt van az ősz itt van újra. Rég írtam, nagyon jó volt a nyár, csak gyorsan el is ment. Mindig azon gondolkodom, hogy lehetne lelassítani. A legjobb módszer az unalom. Az unalom, amit negatív fogalomként használunk, hasonlóan a monotóniához, valójában ezek neutrális fogalmak, mindössze az egónk nem viseli el ezeket az állapotokat. Nem elég érdekes, illetve nem látja és emiatt mi nem látjuk magunkat elég érdekesnek, eredményesnek, jó fejnek és hasonlók. Az állandó tevékenykedés, sürgölődés miatt gyorsan mennek a napok, és közben halasztgatjuk a legfontosabb döntéseinket. A minap azt kérdezte a barátom, hogy mennyit fizetnék vajon az életem végén, ha még egy évet tölthetnék a gyerekeimmel. Valószínűleg nagyon sokat, bármit abban a pillanatban. Megfordítva: mennyit ér, ha egy évvel korábban vállalunk gyereket. Egyébként az idő sokszor lassan telik. Például nyáron miközben több, mint öt órán keresztül másztunk fel a Gran Paradiso 4065 méteres csúcsára 2730 méterről indulva hajnalban, azt hittem soha nem lesz vége. De hasonlóan lassan telik az az egy kis perc is, amíg mondjuk kakasállásban (egy tai chi gyakorlat) áll az ember fél lábon. Aztán a másik lábon ugyanígy és így váltogatva a lábakat eljutunk a lassan telő percek birodalmába.
Egy kicsit elhanyagoltam - így a rohanó időben - az írást is, de most pótolom. Amúgy is időszerű, hiszen az ősz, a nyári forróság vége, a Tűz elem helyett a Föld elem időszakát hozta el.
Két lábbal a földön
A Föld elem egyszerre jeleníti meg bolygónkat és a földet,
amelyen élünk, amelyből növények nőnek ki és amelyben az elpusztult élőlények,
növények a természet körforgásának részeként elporladnak, átalakulnak. A
Földben található tápanyagokat a növények a talajban található vízzel szívják
fel és használják anyagcseréjükhöz, illetve rajtuk keresztül a növényeket
fogyasztó emberek és állatok értékes ásványi anyagokhoz (nyom)elemekhez jutnak.
A Föld tehát táplálékunk és élettani szempontból fontos elemek közvetlen, vagy
közvetett forrása a vízzel és a napfénnyel (tűz) együtt. A Föld amelyen – két
lábbal – állunk a stabilitás, biztonság, állandóság megtestesítője, ugyanakkor
az ehhez a komfortos állapothoz való túlzott ragaszkodásunk, életünk égi
dimenzióinak fel nem ismerése a földhözragadottság, fantáziátlanság oka. A Föld
a ma is, de különösen a korábbi évezredekben mint terület és mint termőtalaj a
legfontosabb vagyontárgy, a hatalom letéteményese volt, amelyet az uralkodók,
az egyházak és a földesurak domináltak egészen az újkorig, amikor a társadalmi
fejlődés függvényében a jobbágyok felszabadítása, illetve földhöz jutása
megváltoztatta a birtokviszonyokat.
A Föld nevű bolygó, amelyen élünk, mindössze egyötöd részben
föld, mivel mint láttuk a Víznél, a Föld felületének nyolcvan százaléka víz.
Miközben a fák és egyéb növények által termelt oxigén nélkül csak rövid ideig (a legutóbbi világrekord Stig Severinsen 1012-ben 22 perc 22 másodperc), víz nélkül talán pár napig, a föld terményei nélkül,
vagyis táplálék nélkül viszonylag hosszú ideig kibírjuk és a világ
lakosságának többsége bár a szárazföldön, de a vizek, tengerek partján, vagy
ahhoz közel él. Vagyis anélkül, hogy az ember Verne Gyula jövőbetekintő vizióit
követné, kijelenthető, hogy életünkben a föld, mint szárazföld nem kizárólagos jelentőséggel bír, akár a benne megtermő, belőle növekvő táplálékforrásainkat, akár az életvitelünket tekintjük. Malthus víziói a túlnépesedő bolygóról, ahol a táplálék termelés növekedése nem tud lépést tartani a populáció növekedési ütemével, szerencsére nem igazolódtak be. Legalábbis eddig. Egyre mozgékonyabbak vagyunk,
egyre többen engedhetik meg, hogy több vagy kevesebb időt a tengerek, tavak,
folyók partján, vizén töltsenek. Egyre kevésbé vagyunk földhöz ragadtak.
Vagy mégis?
A Föld elem alkímiája
A szó fizikai értelmében a tartózkodásunknak, mozgásunknak
egyre inkább a technológiának köszönhetően, csak a fantáziánk szab határt.
Erről vagyis az utazásról, a felfedezésről szólnak részben a bejegyzéseim is.
Ugyanakkor lelki, mentális értelemben egyáltalán nem biztos, hogy szabadabbak
vagyunk. Lelki sémáink, előző életeinkből, a fogantatás és terhesség körülményeiből,
majd a koragyermekkor szocializációjából, különösen a családból, a szülőktől
kapott nemzedékeken át hurcolt „stafétából” fakadóan rengeteg terhet cipelünk,
amelyekkel fizikai mozgásterünknél sokkal szűkebbre szabjuk életünk valós
terét, fejlődését. Földhöz kötöttek, röghöz kötöttek vagyunk a szó átvitt
értelmében, fantáziánkat mások és saját hamis belső parancsaink hatására,
valamint szellemi restségünk okán önkorlátozzuk. Talán a legjobb meditatív
gyakorlat ennek edzésére, hogyha esténként mielőtt elalszunk, azt képzeljük,
hogy kiemelkedünk ágyunkból (és már hallom is, „de hiszen nem is tudunk
repülni!”), felemelkedünk a szobában, át a plafonon és tetőn ki a szabad ég alá
(„de hiszen nem lehet átmenni ezeken, csak roncsolással”!) és egyre magasabbra emelkedünk
és lenézve először saját házunkat látjuk, majd az utcát, végül a várost, az
országrészt ... határ szó szerint a csillagos ég. Vagy még az sem.
A Föld elem meghatározó bolygója a Szaturnusz, a jellemző
mentális állapot a tisztafejűség és a legjellemzőbb érzelem a szeretet. A hozzá
tartozó yin szervek a hasnyálmirigy és a lép, yang szerve pedig a gyomor. A
Föld elemhez tartozó testrész a száj és az érzékelés szintjén ennek megfelelően
az ízlelés. A jellemző íz az édes. Fejlődési szempontból a Föld elem a felnőtt
korhoz tartozik.
A Föld természetű emberek, ha kiegyensúlyozottak általában
csöndesek, önmagukkal és környezetükkel békességben, harmóniában élnek, nem
aggódnak a dolgok miatt, nem vágynak többre, másokkal szemben megértőek,
megbocsátóak és derűsek. Gyakorlatiasan viszonyulnak az élethez, viszonylag
könnyen alkalmazkodnak és nem mások elnyomásán keresztül próbálnak
érvényesülni. A diszharmonikus yin Föld elemű emberek azonban aggodalmaskodóak,
gyanakvóak és bezárkozóak, ugyanakkor magukat belülről üresnek érzők lehetnek,
akik túl sokat gondolkodnak és a világot nem élik meg a maga valóságában,
elgondolásaikaz ritkán követik tettek. Ugyanakkor a yang Föld természetre a
túlzott ragaszkodás, csüggés és a másik kisajátítása, felette való uralkodásra
törekvés a jellemző, számukra az érzelmi függetlenség megtanulása a
legfontosabb feladat.[1]
A Föld elemet a Tűz elem táplálja, a Fa elem semmisíti meg.
Elégetvén indulatainkat, izgágaságunkat, sokbeszédüségünket és nyughatatlan
állapotunkat, a Föld elem tisztafejűségéhez, nyugalmához, csendjéhez érkezünk
el, ahogy a gyerekkor, kamaszévek szertelenségét, lázadását (okkal vagy ok
nélkül) a felnőtt kor lenyugvása követi. Tudjuk mit akarunk és azt is mit kell
tennünk. Megkötjük magunk körül a világot és egyre inkább az új hajtásokhoz, a
születéshez járulunk hozzá.
