Az Elkerülő Út és a Húsvét Erénye

Ennyi racionalizálás után egy kicsit kiránduljunk a metafizikusabb témák irányába és mi másról, mint az aktuális ünnepekről beszéljünk, írjunk. Meglehetősen aktív hetet készülünk zárni, mert a keresztény Nagyhét és a Húsvét, a zsidó pészah mellett a taoista naptár általam ismert változata szerint ezen a héten ünnepeltük Lao Ce születésnapját is. Az ortodox keresztények esetében most be kell érjük azzal, hogy pár napja ünnepeltük a pravoszláv Búzacsíra ünnepét. Az ortodox keresztény keleti egyházak ugyanis nem a Gergely-féle reform-, hanem a korábbi Julián naptár szerint ülik az ünnepeiket, ami két hét késést jelent Miklós, Karácsony vagy Újév tekintetében, de nem ilyen egyszerű Húsvét vonatkozásában. 2010, 2011-ben ugyanakkor ünnepeltük az ortodox keleti és a nyugati húsvétot, tavaly egy hét eltéréssel, idén azonban csak május 5-én lesz az ortodox húsvét. Így a május is aktív lesz, mert három hét különbséggel lehet az ortodox húsvétot és a buddhista Együttlét ünnepét, Buddha születését, ünnepelni. Vagyis a nagy vallás-alapítók közül kettő születésének, illetve egy feltámadásának is erre a két hónapra esik az ünnepe. De menjünk sorban.

A pészah

A pészah az elkerülés és kivonulás ünnepe. Az egyiptomiakat sújtó tíz csapás közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, amely azonban a zsidó (rabszolgák) házait elkerülte, mert ajtajaikat megjelölték bárány vérével.

 "Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.

És a vér jelül lesz néktek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.

És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt."(Mózes 2. könyve 12. fejezet)

Az utolsó csapás után a fáraó felszabadította és elengedte a zsidókat, akik kivonultak Egyiptomból (pészah első napja) és átkeltek a Vörös-tengeren, mely megnyílt előttük (pészah utolsó napja). Az első és az utolsó nap a két igazi ünnepnap a pészah hetében.

A pészah hetében ünnepelik a kovásztalan kenyerek (macesz, pászka ) ünnepét is megemlékezvén arról, hogy a kovásztalan kenyér a szegények, rabszolgák kenyere, átvitt értelemben a rabságé, vagyis ezzel is a szabadulást ünnepelik.

"Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak ami eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint." (Mózes 2. könyve 12. fejezet)

Emellett a pészah a keresztény Húsvéthoz hasonlóan a tavasz ünnepe is, illetve a három zsidó zarándokünnep egyike. A kovásztalan kenyér mellett mind a pészah, mind a keresztény húsvét ünneplésének fontos eleme a bárány fogyasztása. Mielőtt az Úr lecsapott Egyiptom földjére Mózesen keresztül elrendelte a bárány sütését (semmiképpen sem főzését, vagy nyers fogyasztását) vérének az ajtók megjelőlésére történő felhasználását. A bárány fogyasztása a kivonulás emlékére szigorú rend szerint történik, a házon belül, az állat csontjainak épnek kell lenni, idegeneknek nem lehet belőle adni, csak ha körülmetélt férfi.

"Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, aki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula." (Mózes II/12)

A keresztény értelmezésben a pészah szertartásai szimbolikus értelmezést nyernek, így az ünnep a megváltásról szól, a bárány feláldozása a Messiás , "isten bárányának" áldozata.

"Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (János Evangéliuma 1/29)

Húsvét

A keresztények számára Húsvét a Karácsony mellett a legfontosabb vallási ünnep, Jézus pénteki keresztrefeszítését követő vasárnapi feltámadásának ünnepe. A húsvét szó magyarázata abban rejlik, hogy a Nagyböjt (mellyel Jézus negyvennapos böjtjére emlékezünk) után ekkor lehet miután lement a nap (ami a vasárnap kezdete) szombaton húst venni magunkhoz. A húsvéti időszak így a nagyböjttel kezdődik, amelynek utolsó hete a Nagyhét. Ezt megelőző utolsó vasárnap a Virágvasárnap, amikor Jézus Jeruzsálembe vonulására emlékezünk (barkákkal). A Nagyhét vagy egyes nyelveken a Szent-hét (semana santa) csütörtökje Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amikor Jézus és a 12 Apostol utoljára együtt vacsorázott.

Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora (Freskó a milanói Santa Maria delle Grazie
 kolostorban, 1498)

Az utolsó vacsora a pészah alatti szédereste volt, ahol Jézus a tanítványaival, mint családfő a családjával volt együtt és megmosta lábaikat, ami egyrészt a hétköznapokban a vendégszeretet jele volt, másrészt az Evangélium szerinti értelmezésben utalás arra, hogy meg fogja tisztítani őket bűneiktől (Jézus kereszthalálával a hit szerint nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta bűneinket).

"A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal." (Máté 26/17-18)

Gustave Doré: Jézus keresztre feszítése (fametszet, 1866)

"A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak. Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr. És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek. És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak. Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte. Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem." (Máté evangéliuma 28/1-10)

Lao Ce

Lao Ce (kínai: Laozi) időszámításunk előtti 6. egyes vélemények szerint  a 4. évszázad környékén élt kínai filozófus volt, akiről nem tudjuk egyértelműen, hogy valóban létezett-e, vagy több létező történelmi személyiségből összegyúrt képzeletbeli személy-e. Születésére a második holdhónap 15. napján a Felső Tisztaság ünnepével emlékezünk. Nevének jelentése öreg gyermek, mert a legenda szerint fehér hajjal született, de egyben utalás is arra, hogy az igazi mesterek (Lao Laizi - öreg mester) gyermeki egyszerűséggel élik és értik meg a világot. A taoizmus alapítójaként tekintünk rá főművén a Tao Te King-en keresztül. Egyes taoista irányzatok istenként tekintenek rá. A népszerű életrajzok szerint a Csou (Zhou) dinasztia könytárának udvari könyvtárosa volt, amely mind az olvasásra, mind az írásra nagyon sok időt hagyott neki.

Lao Ce

A Tao Te King (Az Út és az Erény könyve) központi gondolata a világ kettőssége és a cselekvés nélküli cselekvés, vagy nem cselekvés (wei wu wei). A korábbi bejegyzésem a placebo hatásról példákat hozott az orvoslás és gazdaságpolitika szintjén a nem cselekvés üdvös hatásairól.  A Tao Te King így ír erről:

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.


Az Öszövetség Istene cselekvő Isten volt, mai kifejezéssel élve azt mondhatnánk control freak, kevés dolgot engedett a maga áramlása szerint haladni, rendszeresen beavatkozott, többnyire szörnyű büntetéseket osztva. Feldmár András írja Szégyen és szeretet című művében: "Még Ábrahámról sem tudom, hogy tulajdonképpen szerette Istent és elfogadta, hogy Isten mindent tud, vagy félt Istentől ... Érdekes, hogy tulajdonképpen az Ótestamentum és az Újtestamentum között ez egy nagy különbség. Az Ótestamentumban mindent a félelem mozgatott. Az Újtestamentumban jött a szeretet."

Szinte minden vallás és bölcselet alapvető tanítása a (minket rabul ejtő) szenvedélyektől való megszabadulás. Érdekes, hogy Jézus kínszenvedése a kereszten a passió szóval van leírva több nyelvben is, de ugyanakkor ez a kifejezés egyben szenvedélyt is jelent. A szenvedélyektől történő megszabadulás, mint a szenvedés elvetése. Igaz, a francia felvilágosodás újra az érzelmek fontosságát is napirendre tűzi. Helvetius 1758-ban A szellemről című munkájában fogalmaz "Az ember akkor lesz ostoba, ha már nem szenvedélyes". Szerinte a legalapvetőbb érzés önmagunk szeretete és mivel az ember természettől fogva jó, ezért létezik értelmes egoizmus. A lét egyenlő szenvedés gondolatát az egzisztencialisták vitték tovább. Kierkegaard megfogalmazása miszerint "az én bánatom az én váram" már átvezet az egzisztencialisták Isten nélküli emberéhez, akinek szorongását már nem Isten kiszámíthatatlanságtól való félelme jelentette, hanem éppen ellenkezőleg Nietzsche szavaival élve az, hogy "Isten meghalt", a döntéseinkért mi magunk felelünk és a szorongás oka ez az újkeletű szabadság lett. Sartre Zárt tárgyalás című művében pedig már egyenesen azt sugallja, hogy a pokol az a másik ember, vagyis mi magunk vagyunk, a Tao Te King sorait idézve "... mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is ..." Ez a téma azonban túl izgalmas ahhoz, hogy itt és  most gyorsan letudjam, ezért még visszatérünk rá.

Tavasz köszöntése, tél búcsúztatása - víz és fa változó állapotának váltása

A taoista öt változó állapot körforgásában a tavasz köszöntése és a tél búcsúztatása, átlépés a tél-vízből a fa elem idejébe (az ablakon kinézve és havas tájat valamint a hó, havaseső és eső változó állapotait figyelve nehéz elhinni), amely az emberi élet stádiumai közül a születéshez kapcsolódik. De erről következőre írok többet.

Halálos fegyver-e az otthoni medence?

Adam Lanza 2012 december 14-én, miután otthonában végzett édesanyjával, a connecticuti Sandy Hook általános iskolába ment, ott lövöldözni kezdett és végül húsz gyerek és hat felnőtt életét oltotta ki. A szörnyű eset az amerikai történelem második legtöbb áldozatot követelő tömeges gyilkossága a 2007-es Virginia Tech mészárlás után. Az eset megrázta egész Amerikát és azonnal nyilvános és politikai vitát indított el arról, hogy lehetne csökkenteni a lőfegyverek számát az Egyesült Államokban, ahol szinte bárki tarthat lőfegyvert. Obama elnök december 16-i beszédében azt igérte, hogy "a hivatalával járó minden hatalmat" meg fog ragadni, hogy az ehhez hasonló eseteket a jövőben megakadályozza. Az ilyenkor szokásos bizottságok megalakultak, peticiók, levelek és vélemények születtek a fegyverek korlázotása érdekében és ellenében.

Az elnök és emberei. Megemlékezés az áldozatokról 

a Fehér Házban 2012 december 21-én

Nem jól sült el a fegyver-ellenes kampány

Miközben az elnök által a fegyverkorlátozás kivizsgálásával megbízott Joe Biden alelnök bizottsági munkáját végezte lelkiismeretesen, az amerikai fegyvervásárlók elgondolkodtak és közgazdasági szempontból teljesen racionális döntést hoztak - előre hozták tervezett jövőbeli vásárlásukat tekintettel annak bizonytalanságára. Igaz, ugyan, hogy Amerikában a fegyvervásárlást megtiltani, vagy csak jelentősen korlátozni ugyanolyan politikai öngyilkosság, mint Németországban sebességkorlátozást bevezetni az autósztrádák teljes hosszán, az egyszeri honpolgár inkább megvette fegyverét, ki tudja mivel rukkol elő Biden úr. Az eredmény az alábbi képen jól látható, gyakorlatilag kifosztották a fegyverüzleteket és a két legnagyobb fegyvergyártó cég, a Smith and Wesson Holding Corporation és a Sturm Ruger and Co rekord értékesítési eredményekről számolhatott be, részvényeik árfolyama pedig a december 12 utáni 30 százalékos esés után pár héten belül  sztratoszferikus emelkedésbe kezdett és megközelítette a tragédia előtti szintjét. Összességében a tragikus öldöklés és az általa keltett média- és politikai offenzíva fegyverek ellen, pont az ellenkező hatást érte el, nem csökkent, hanem rövid idő alatt drasztikusan nőtt a lakosság kezében lévő fegyverek száma, és mivel a nagyobb tűzerejű fegyverek korlátozásától féltek inkább, így azok fogytak jobban.

Egy fegyverbolt Casperben, Wyoming államban 2013 januárjában
 (Forrás: www.nytimes.com)

Régóta igaz megfigyelés, hogy egy természeti katasztrófa után az emberek több biztosítást kötnek elemi kárra, vagy hogy egy tragikus lövöldözés után mindenki a fegyvertartás szabályozásának szigorítását követeli, illetve, hogy terrorcselekmények után az ellenőrzés, a rendfenntartó és nemzetbiztonsági szervek munkájának megerősítését várja. Ezt hívja a pszichológia információs hozzáférési elfogultságnak (availability bias). Ennek értelmében azok az információk fogják nagyob mértékben befolyásolni döntéseinket, amelyekhez könnyebben férünk hozzá, illetve intenzívebben vagy időben közelebb érnek minket.

Az információnkhoz történő hozzájutásban alapvető szerepe van a médiának és attól függően, hogy milyen súlyt kapnak az események a média beszámolókban aszerint fogjuk mi is súlyozni őket. Továbbá a forrásokban szereplő súlyozáson túlmenően az események által kiváltott érzelmi reakciónk is a valós jelentőségétől eltérő, több vagy kevesebb súlyt fog biztosítani az egyes eseményeknek. Ennek jó példája Paul Slovic, Sarah Lichtenstein és Baruch Fischhoff kísérlete, amelyben azt kérték a kutatásban résztvevőktől, hogy súlyozzák a különböző halálokokat előfordulási gyakoriságuk szerint. A megkérdezettek

•  nagyobb súly adtak a balesetek, mint a szélütés előfordulásának noha utóbbi kétszer gyakoribb, mint az összes baleset együttes előfordulása,
• hasonló előfordulási arányt becsültek a tornádók, és az asztma által okozott halálnak, noha utóbbi húszszor olyan gyakori halálok,
• a terhességhez köthető és a diabétesz által okozott eseteknek, miközben utóbbi több, mint százszor gyakoribb halálok.

A közúti baleseteknél is elhanyagolhatóan kisebb a terrorista cselekmények eredményeként meghalt áldozatok száma, mégis a terrorizmustól való félelem és a média általi kezelése miatt nagyobb figyelmet kap és több nemzetbiztonsági erőforrást mozgósítanak a terrorizmus ellen, mint a közlekedési balesetek csökkentése érdekében.

A hatás alatt álló emberek

Slovic a kutatás eredményeként írta le egy újabb, az érzelmi hatásról szóló heurisztika (affect heuristic) fogalmát, amelynek értelmében objektív információk alapos átgondolása helyett véleményünket, becslésünket a rendelkezésre álló információ által kiváltott érzelmi reakció befolyásolja. Emiatt Slovic szerint nincs is értelme például a kockázatokról mint objektív külső adottságokról beszélni, mert azok a mi szubjektív gondolkodásunk eredményei és emiatt általában az emberek finomabban értelmezik a kockázatokat, mint a szakértők, amelyek azokról objektíven gondolkodnak. Ezzel Cass Sunstein, egy különösen a szabályozás jogelméletében jártas kutató vitatkozik azt állítva, hogy igenis a szakértők objektív becslései írják le jobban a valóságot, míg általában az emberek vélekedése erősen torzul. Ráadásul szerinte ez kihat a politikán és a médián keresztül a jogszabály alkotásra és a hatóságok működésére. Ezt a folyamatot szerző társával Timur Kurannal hozzáférési lépcsőnek (availability cascade) hívja. Ennek értelmében  egy akár kishatású esemény, mondjuk egy lényegi kockázatokat nem jelentő kisebb környezetszennyezés könnyen válthat ki nyilvános hisztériát rákényszerítve a hatóságokat, hogy az ügy súlyát messze meghaladó szankciókat, illetve a jogalkotást, hogy szükségtelenül restriktív szabályozást vezessen be.

A medence, mint fegyver

De térjünk vissza a fegyverek kérdéséhez. Bármilyen tragikus eset is a decemberi lövöldözés, az ilyen gyilkosságok által kioltott emberéletek száma eltörpül a közúti balesetek vagy egyes népbetegségnek tekinthető megbetegedések (pl. szélütés, rák, diabétesz), mint halálokokhoz képest. Lehet azonban nagyobb veszély akár még egy kerti medence is, mint a fegyverek. Steven D Levitt és Stephen J Dubner szerzőpáros Freakonomics című könyvükben azt vizsgálták, hogy mi veszélyesebb a gyerekekre nézve, egy amerikai háztartásban, ha fegyver van a házban, vagy a kerti úszómedence. Az otthon tartott fegyverekkel szemben leggyakrabban megfogalmazott félelem és kritika, hogy a gyerek megtalálhatja, elsütheti (főleg ha a szülők elég felelőtlenek és töltve tartják) és súlyos sérülést, vagy akár halálos balesetet okozhat. Levitt és Dubner utánajártak a dolognak és kiderült, hogy a közvélekedéssel szemben sokkal veszélyesebb a kerti medence, mert több gyerek fullad bele a szülők, felügyelők figyelmetlensége miatt, mint ahány balesetet fegyver okoz. Miközben évente nagyjából 550 gyerek fullad meg a kerti medencében, az otthon tartott fegyver által megölt gyermekek száma 175, vagyis az amerikai otthoni medencék (kb hat millió) és fegyverek (több, mint kétzszáz millió) számát figyelembe véve, annak az esélye, hogy a medencébe fullad a gyerek 1:11.000, míg a fegyver esetében egy a több, mint egymillióhoz, tehát százszor veszélyesebb a medence, mint a fegyver a házban. Ennek ellenére Amerikában nincs vita a médiában, vagy a politikai szintéren a medencék számának, otthoni működtetésének korlátozásáról, miközben a fegyver, mint veszélyforrás állandó  és "hálás" téma.

Jegyzetek és források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Sandy_Hook_Elementary_School_shooting

http://www.nytimes.com/2013/01/12/us/as-us-weighs-new-rules-sales-of-guns-and-ammunition-surge.html?_r=0

Paul Slovic-Baruch Fischhoff-Sarah Lichtenstein: Rating the Risks. In: Paul Slovic: The Perception of Risk (Earthscan Publications Ltd, 2000)

Melissa L. Finucane-Ali Alhakami-Paul Slovic-Stephen M Johnson: The Affect Heuristic in Judgments of Risks and Benefits In: Paul Slovic: The Perception of Risk (Earthscan Publications Ltd, 2000)

Timur Kuran-Cass R. Sunstein: Availability Cascades and Risk Regulation (Stanford Law Review, Vol. 51, No. 4 (Apr., 1999), pp. 683-768)

Steven D. Levitt-Stephen J. Dubner: Freakonomics (Harper Collins, 2009)

http://www.freakonomics.com/2013/02/14/how-to-think-about-guns-full-transcript/

A negatív gondolkodás ereje

Tavaly volt éppen hatvan éve, hogy megjelent Norman Vincent Peale The Power of Positive Thinking (A pozitív gondolkodás ereje) című könyve, amely a kiadó szerint 5 millió példányban fogyott el és megjelenése után 186 hétig vezette a New York Times bestseller listáját. Peale metodista lelkészi pályafutása mellett Smiley Blanton pszichiáterrel közösen vallási-pszichiátriai klinikát nyitott, amelyben a munkamegosztás értelemszerű volt, mivel Peale-nek teológiai képzettségén túl nem volt pszichiáteri képzettsége, illetve bármilyen egészségügyi tapasztalata. Ettől függetlenül nagyon érdekelte a pszichológia és az azzal kapcsolatos életviteli kérdések, természetesen vallásos keretek között. Rádióműsora a The Art of Living (Az élet művészete) 1935-től 54 éven keresztül ment, ezenkivül több szervezet alapítója és rendkivül termékeny szerző volt. A The Power of Positive thinking messze a legolvasottabb könyve volt és sokat segített abban, hogy közismertté vált az Egyesült Államokban és ez egyebek mellett ellentmondásos politikai szerepvállalásra is ösztökélte.

A pozitív gondolkodás hódító útja

Könyve, függetlenül a személyiségét, filozófiáját és politikai, valamint egyéb közéleti szerepvállalásait jellemző ellentmondásoktól nyugodtan mondhatjuk iskolát, irányzatot teremtett, amely évtizedeken keresztül uralta a tudományos és közéleti diskurzust, amelyet talán legközérthetőbben a félig tele vagy félig üres pohár kettősségével szoktak jellemezni. Nem véletlenül az utóbbi néhány évtizedben divatossá vált ezoterikus gondolkodás és irodalom egyik központi eszméjévé vált a pozitív gondolkodás és annak a sikeres életvitelre gyakorolt hatása. Tanfolyamok, magánéleti és üzleti kiadványok ezrei jelentek meg erre az eszmeiségre alapozva, motivációs beszédek és előadások, illetve előadók lepték el a konferenciákat, vállalati tréningeket, tanfolyamokat. A pozitív gondolkodás tanát hirdetők, különösen ezoterikus környezetben előszeretettel hivatkoztak a keleti filozófiák pozitív gondolkodást megfogalmazó tanaira, noha ilyenek ebben a formában nem léteznek, de erre még később visszatérünk.

Éld meg félelmeidet

Ugyanakkor az évek során egyre többen fogalmaztak meg kételyeket a Peale-féle pozitív gondolkodás egyértelműségével szemben. A legkiemelkedőbb, ezen szkeptikusabb tudósok közül Albert Ellis volt, a kognitív pszichológia atyja. Ő azt hirdette, hogy fontos a pozitív gondolkodás, de ez csak akkor lesz egyértelműen hasznos, ha a megcélzott siker elmaradása esetén sem hagy csalódottságot, lemondást bennünk, hanem megtanuljuk elfogadni, hogy a dolgok nem mindig sikerülnek, de ez nem baj. Módszere a racionális emotiv terápia (Rational Emotive Therapy – RET) több eszközt is használt azoknak az önvesztő érzelmek leküzdésére, amelyek miatt egyrészt nehezen fogadjuk el a sikertelenséget, illetve amelyek miatt ezt újra és újra reprodukáljuk. Egyik központi problémáját, a  szégyen és félénkség okozta bátortalanságot nem a vakhit pozitivizmusával próbálta gyógyítani, hanem igenis azzal, hogy éljük meg a félelmeinket, engedjük át magunkon ezt az érzést, hogy megtapasztaljuk mennyire nem elviselhetetlen és ezáltal megszüntethetjük ezzel kapcsolatos, a cselekvésünket paralizáló aggodalmunkat.

Megszüntetni a tehetetlenség érzését

Martin Seligman, szintén amerikai pszichológus alapvetően hitt a pozitív gondolkodás erejében, de ugyanakkor nagyon foglalkoztatta, hogy miért nem tudunk valamit véghezvinni, amire egyébként objektíve képesek vagyunk. Ezt a tanult tehetetlenség (learned helplessness) elméletével magyarázta nevezetesen azzal, hogy korábbi sikertelenségek hogyan kondicionálják újra és újra azt, hogy valamit nem, vagy nem jól hajtunk végre, noha erre képesek lennénk. Depresszióval kapcsolatos kutatásai során jutott arra az eredményre, hogy a depresszió és ahhoz hasonló állapotok annak köszönhetően alakulnak ki, hogy vélelmünk szerint, tehát nem a valóságban, nem vagyunk képesek kontrollálni a helyzetet, amiben találjuk magunkat.

A legrosszabb forgatókönyv és a sztoikusok nyugalma

Az utóbbi években egyre több kutatás és kísérlet foglalkozott azzal, hogy vajon hol rejlenek a pozitív gondolkodás erejének határai, illetve az milyen pszichés károkat is okozhat. Már az ókori sztoikusokat is izgatta az a kérdés, hogy hogyan lehet az embert felkészíteni az elkerülhetetlen sikertelenségek, csalódások, illetve az ezekkel kapcsolatos szorongás kezelésére. Általában véve hozzáállásuk az volt, hogy mindig képzeljük el, próbáljuk megélni a szóba jöhető legrosszabb forgatókönyvet, így szorongásunk megszünik, de legalábbis csökkenhet, illetve az ilyen forgatókönyv bekövetkezése messze nem jelent , akkora pszichikai terhet. Seneca (az ifjabb) tanácsa az volt, hogyha valaki vagyonának elvesztésétől szorong, akkor pár napig próbálja ki, hogy milyen a pénztelenség, járjon igénytelen ruhákban, egyen egyszerű ételeket és rá fog jönni, hogy amitől annyira retteg az nem is annyira elviselhetetlen. „Ha el akarsz vetni minden gondot, képzeld, hogy mindaz, aminek bekövetkeztétől félsz, mindenképp bekövetkezik, és bármi legyen az a rossz, mérlegeld magadban, és becsüld fel félelmedet: belátod bizonyosan, hogy vagy nem nagy horderejű, amitől félsz, vagy nem tart soká.” Azt persze nem tudjuk, hogy Néró császár bizalmasaként és tanácsadójaként jelentős vagyont és hatalmat szerezve, vajon mennyire képzelte maga elé, hogy a császár félve Seneca túlzott befolyásától, egy napon arra kényszeríti, hogy mondjon le vagyonáról és ölje meg magát. Névleg a pisoi összeesküvés okán hozta meg a despotikus császár az  ítéletet, valójában nem valószínű, hogy Seneca részt vett a konspirációban, az ítéletet – mondhatni – sztoikus nyugalommal elfogadta.

Luca Giordano: Seneca halála

A negatív gondolkodás pozitív ereje

Nos, a Seneca és a sztoikusok által hirdetett „negatív gondolkodás” ereje úgy tünik újra kezd divatba jönni. Az utóbbi években több kisérlet és kutatás vizsgálta, vajon mennyire vezet céljaival ellentétesen negatív kimenetelekhez a pozitív gondolkodás, illetve mennyire járulhat hozzá a sikereinkhez, vagy kudarcaink elkerüléséhez a negatív gondolkodás, a legrosszabb forgatókönyvek elképzelése, átélése. A pozitív gondolkodás gyakran vezet meggondolatlan, megalapozatlanul optimista, mondhatnánk gyermeiken naív és emiatt kiszolgáltatott viselkedéshez és kudarcokhoz. Ráadásul mivel a kudarcok ellentmondásban vannak a pozitív gondolkodás általunk vélt, illetve várt eredményeivel ez további feszültséget okozhat és kondicionálhatja hasonló helyzetben a megismétlődő sikertelenséget. A negatív gondolkodás elővigyázatosabbá tesz és ugyanakkor jobban felkészít az elkerülhetetlen kudarcokra is, anélkül, hogy ez bármilyen pszichózishoz vezetne.

Úgy tünik, hogy a pozitív gondolkodás divatját kezdi felváltani a negatív gondolkodásé és egy évtizede megszületett ennek a régi-új iskolának is az alapműve. Julie K Norem amerikai pszichológus 2002-ben jelentette meg a The Positive Power of Negative Thinking (A negatív gondolkodás pozitív ereje) című könyvét, amellyel párhuzamosan egyre több kutatás és publikáció foglalkozott a témával. Legutóbb pedig Oliver Burkeman  "The Antidote: Happiness for People Who Can't Stand Positive Thinking címmel publikált a negatívnak mondott gondokolkodásról átfogó ismertetést. Norem szerint egyébként az amerikaiak egyharmada alkalmazza a defenzív pesszimizmus elméletét, vagyis nagyjából a sztoikusok hozzáállását. Ez azért érdekes eredmény, mert ha van társadalom, amelynek lételeme a pozitív gondolkodás, akkor azt hiszem abban mindenki egyetértene, hogy ez az amerikai.

Az elviselhető veszteség

Saras Sarasvathy sikeres vállalkozókkal készített interjúk alapján üzleti karrierjüket elemezve fogalmazta meg az „effectuation” elméletét, amely értelmében nem üzleti terv és az alapján megfogalmazott célok szolgálják a sikeres üzletemberek mentális kereteit, hanem a rendelkezésre álló eszközök és források reális felmérése után készített lehetséges forgatókönyvek áttekintése.[i] Ezen belül kiemelt szerep jut az (még)  elviselhető veszteség elvének (affordable loss principle), melynek keretében nem az elérhető sikerre és eredményekre koncentrálnak a vállalkozók, hanem a felmerülő veszteség nagyságára sikertelenség esetén és ha ez elviselhetőnek tünik, akkor vágnak bele az ügyletbe. A pénzügyi kockázatok elemzésének egyik legutóbbi újítása is ezen az elven működik. A kockáztatott érték (value at risk) modellek azt becsülik meg, hogy egy adott időpontban mekkora lehet egy pénzügyi vállalkozás, vagy portfólió maximális vesztesége.

Egy gondolat erejéig visszatérve a keleti tanok és a nyugati pszichológia kapcsolatára. Valóban a keleti vallások és filozófiák holisztikus szemléletéből következően a gondolatoknak teremtő ereje van. A jó gondolatok jó tetteket, a rossz gondolatok rossz tetteket szülhetnek. A placebo hatás kapcsán írtam arról hosszabban, hogy a testünk és szellemünk öngyógyító vagy éppen önpusztító mechanizmusai milyen fontosak a gyógyulásban, illetve betegségeink kialakulásában, lefolyásában. Ezt bizonyítani csak a modern kor kísérletei tudták, de már az ókori gondolkodók ráéreztek a gondolatok, érzelmek önmegvalósító erejére. De egyet nem mondtak, hogy pusztán pozitív gondolkodással minden akadály elhárul és minden megvalósíthatóvá válik. Tulajdonképpen azt mondják a buddhisták és más ókori filozófiák is, hogy engedjük át magunkon az érzéseinket jókat és rosszakat egyaránt, éljük meg azokat és mind az érzéseink és mindaz, ami történik velünk, amit teszünk, szintén jót és rosszat, azok mi magunk vagyunk. Szép példa erre Lincsi apát egyik reggeli beszélgetése egy fiatal szerzetessel, aki azt kérdezte az apáttól, hogy ki ő. Mire az apát kikérdezte reggeli tevékenységeiről pontról-pontra és végül azt válaszolta a fiatal szerzetesnek, hogy mindezek, amiket aznap reggel csinált ez ő maga.

Fiatal tibeti buddhista szerzetes

---

[i] Saras D. Sarasvathy: Causation and Effectuation: Toward a Theoretical Shift from Economic Inevitability to Entrepreneurial Contingency (The Academy of Management Review Vol. 26, No. 2 (Apr., 2001), pp. 243-263)