Halálos fegyver-e az otthoni medence?

Adam Lanza 2012 december 14-én, miután otthonában végzett édesanyjával, a connecticuti Sandy Hook általános iskolába ment, ott lövöldözni kezdett és végül húsz gyerek és hat felnőtt életét oltotta ki. A szörnyű eset az amerikai történelem második legtöbb áldozatot követelő tömeges gyilkossága a 2007-es Virginia Tech mészárlás után. Az eset megrázta egész Amerikát és azonnal nyilvános és politikai vitát indított el arról, hogy lehetne csökkenteni a lőfegyverek számát az Egyesült Államokban, ahol szinte bárki tarthat lőfegyvert. Obama elnök december 16-i beszédében azt igérte, hogy "a hivatalával járó minden hatalmat" meg fog ragadni, hogy az ehhez hasonló eseteket a jövőben megakadályozza. Az ilyenkor szokásos bizottságok megalakultak, peticiók, levelek és vélemények születtek a fegyverek korlázotása érdekében és ellenében.

Az elnök és emberei. Megemlékezés az áldozatokról 

a Fehér Házban 2012 december 21-én

Nem jól sült el a fegyver-ellenes kampány

Miközben az elnök által a fegyverkorlátozás kivizsgálásával megbízott Joe Biden alelnök bizottsági munkáját végezte lelkiismeretesen, az amerikai fegyvervásárlók elgondolkodtak és közgazdasági szempontból teljesen racionális döntést hoztak - előre hozták tervezett jövőbeli vásárlásukat tekintettel annak bizonytalanságára. Igaz, ugyan, hogy Amerikában a fegyvervásárlást megtiltani, vagy csak jelentősen korlátozni ugyanolyan politikai öngyilkosság, mint Németországban sebességkorlátozást bevezetni az autósztrádák teljes hosszán, az egyszeri honpolgár inkább megvette fegyverét, ki tudja mivel rukkol elő Biden úr. Az eredmény az alábbi képen jól látható, gyakorlatilag kifosztották a fegyverüzleteket és a két legnagyobb fegyvergyártó cég, a Smith and Wesson Holding Corporation és a Sturm Ruger and Co rekord értékesítési eredményekről számolhatott be, részvényeik árfolyama pedig a december 12 utáni 30 százalékos esés után pár héten belül  sztratoszferikus emelkedésbe kezdett és megközelítette a tragédia előtti szintjét. Összességében a tragikus öldöklés és az általa keltett média- és politikai offenzíva fegyverek ellen, pont az ellenkező hatást érte el, nem csökkent, hanem rövid idő alatt drasztikusan nőtt a lakosság kezében lévő fegyverek száma, és mivel a nagyobb tűzerejű fegyverek korlátozásától féltek inkább, így azok fogytak jobban.

Egy fegyverbolt Casperben, Wyoming államban 2013 januárjában
 (Forrás: www.nytimes.com)

Régóta igaz megfigyelés, hogy egy természeti katasztrófa után az emberek több biztosítást kötnek elemi kárra, vagy hogy egy tragikus lövöldözés után mindenki a fegyvertartás szabályozásának szigorítását követeli, illetve, hogy terrorcselekmények után az ellenőrzés, a rendfenntartó és nemzetbiztonsági szervek munkájának megerősítését várja. Ezt hívja a pszichológia információs hozzáférési elfogultságnak (availability bias). Ennek értelmében azok az információk fogják nagyob mértékben befolyásolni döntéseinket, amelyekhez könnyebben férünk hozzá, illetve intenzívebben vagy időben közelebb érnek minket.

Az információnkhoz történő hozzájutásban alapvető szerepe van a médiának és attól függően, hogy milyen súlyt kapnak az események a média beszámolókban aszerint fogjuk mi is súlyozni őket. Továbbá a forrásokban szereplő súlyozáson túlmenően az események által kiváltott érzelmi reakciónk is a valós jelentőségétől eltérő, több vagy kevesebb súlyt fog biztosítani az egyes eseményeknek. Ennek jó példája Paul Slovic, Sarah Lichtenstein és Baruch Fischhoff kísérlete, amelyben azt kérték a kutatásban résztvevőktől, hogy súlyozzák a különböző halálokokat előfordulási gyakoriságuk szerint. A megkérdezettek

•  nagyobb súly adtak a balesetek, mint a szélütés előfordulásának noha utóbbi kétszer gyakoribb, mint az összes baleset együttes előfordulása,
• hasonló előfordulási arányt becsültek a tornádók, és az asztma által okozott halálnak, noha utóbbi húszszor olyan gyakori halálok,
• a terhességhez köthető és a diabétesz által okozott eseteknek, miközben utóbbi több, mint százszor gyakoribb halálok.

A közúti baleseteknél is elhanyagolhatóan kisebb a terrorista cselekmények eredményeként meghalt áldozatok száma, mégis a terrorizmustól való félelem és a média általi kezelése miatt nagyobb figyelmet kap és több nemzetbiztonsági erőforrást mozgósítanak a terrorizmus ellen, mint a közlekedési balesetek csökkentése érdekében.

A hatás alatt álló emberek

Slovic a kutatás eredményeként írta le egy újabb, az érzelmi hatásról szóló heurisztika (affect heuristic) fogalmát, amelynek értelmében objektív információk alapos átgondolása helyett véleményünket, becslésünket a rendelkezésre álló információ által kiváltott érzelmi reakció befolyásolja. Emiatt Slovic szerint nincs is értelme például a kockázatokról mint objektív külső adottságokról beszélni, mert azok a mi szubjektív gondolkodásunk eredményei és emiatt általában az emberek finomabban értelmezik a kockázatokat, mint a szakértők, amelyek azokról objektíven gondolkodnak. Ezzel Cass Sunstein, egy különösen a szabályozás jogelméletében jártas kutató vitatkozik azt állítva, hogy igenis a szakértők objektív becslései írják le jobban a valóságot, míg általában az emberek vélekedése erősen torzul. Ráadásul szerinte ez kihat a politikán és a médián keresztül a jogszabály alkotásra és a hatóságok működésére. Ezt a folyamatot szerző társával Timur Kurannal hozzáférési lépcsőnek (availability cascade) hívja. Ennek értelmében  egy akár kishatású esemény, mondjuk egy lényegi kockázatokat nem jelentő kisebb környezetszennyezés könnyen válthat ki nyilvános hisztériát rákényszerítve a hatóságokat, hogy az ügy súlyát messze meghaladó szankciókat, illetve a jogalkotást, hogy szükségtelenül restriktív szabályozást vezessen be.

A medence, mint fegyver

De térjünk vissza a fegyverek kérdéséhez. Bármilyen tragikus eset is a decemberi lövöldözés, az ilyen gyilkosságok által kioltott emberéletek száma eltörpül a közúti balesetek vagy egyes népbetegségnek tekinthető megbetegedések (pl. szélütés, rák, diabétesz), mint halálokokhoz képest. Lehet azonban nagyobb veszély akár még egy kerti medence is, mint a fegyverek. Steven D Levitt és Stephen J Dubner szerzőpáros Freakonomics című könyvükben azt vizsgálták, hogy mi veszélyesebb a gyerekekre nézve, egy amerikai háztartásban, ha fegyver van a házban, vagy a kerti úszómedence. Az otthon tartott fegyverekkel szemben leggyakrabban megfogalmazott félelem és kritika, hogy a gyerek megtalálhatja, elsütheti (főleg ha a szülők elég felelőtlenek és töltve tartják) és súlyos sérülést, vagy akár halálos balesetet okozhat. Levitt és Dubner utánajártak a dolognak és kiderült, hogy a közvélekedéssel szemben sokkal veszélyesebb a kerti medence, mert több gyerek fullad bele a szülők, felügyelők figyelmetlensége miatt, mint ahány balesetet fegyver okoz. Miközben évente nagyjából 550 gyerek fullad meg a kerti medencében, az otthon tartott fegyver által megölt gyermekek száma 175, vagyis az amerikai otthoni medencék (kb hat millió) és fegyverek (több, mint kétzszáz millió) számát figyelembe véve, annak az esélye, hogy a medencébe fullad a gyerek 1:11.000, míg a fegyver esetében egy a több, mint egymillióhoz, tehát százszor veszélyesebb a medence, mint a fegyver a házban. Ennek ellenére Amerikában nincs vita a médiában, vagy a politikai szintéren a medencék számának, otthoni működtetésének korlátozásáról, miközben a fegyver, mint veszélyforrás állandó  és "hálás" téma.

Jegyzetek és források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Sandy_Hook_Elementary_School_shooting

http://www.nytimes.com/2013/01/12/us/as-us-weighs-new-rules-sales-of-guns-and-ammunition-surge.html?_r=0

Paul Slovic-Baruch Fischhoff-Sarah Lichtenstein: Rating the Risks. In: Paul Slovic: The Perception of Risk (Earthscan Publications Ltd, 2000)

Melissa L. Finucane-Ali Alhakami-Paul Slovic-Stephen M Johnson: The Affect Heuristic in Judgments of Risks and Benefits In: Paul Slovic: The Perception of Risk (Earthscan Publications Ltd, 2000)

Timur Kuran-Cass R. Sunstein: Availability Cascades and Risk Regulation (Stanford Law Review, Vol. 51, No. 4 (Apr., 1999), pp. 683-768)

Steven D. Levitt-Stephen J. Dubner: Freakonomics (Harper Collins, 2009)

http://www.freakonomics.com/2013/02/14/how-to-think-about-guns-full-transcript/