A negatív gondolkodás ereje

Tavaly volt éppen hatvan éve, hogy megjelent Norman Vincent Peale The Power of Positive Thinking (A pozitív gondolkodás ereje) című könyve, amely a kiadó szerint 5 millió példányban fogyott el és megjelenése után 186 hétig vezette a New York Times bestseller listáját. Peale metodista lelkészi pályafutása mellett Smiley Blanton pszichiáterrel közösen vallási-pszichiátriai klinikát nyitott, amelyben a munkamegosztás értelemszerű volt, mivel Peale-nek teológiai képzettségén túl nem volt pszichiáteri képzettsége, illetve bármilyen egészségügyi tapasztalata. Ettől függetlenül nagyon érdekelte a pszichológia és az azzal kapcsolatos életviteli kérdések, természetesen vallásos keretek között. Rádióműsora a The Art of Living (Az élet művészete) 1935-től 54 éven keresztül ment, ezenkivül több szervezet alapítója és rendkivül termékeny szerző volt. A The Power of Positive thinking messze a legolvasottabb könyve volt és sokat segített abban, hogy közismertté vált az Egyesült Államokban és ez egyebek mellett ellentmondásos politikai szerepvállalásra is ösztökélte.

A pozitív gondolkodás hódító útja

Könyve, függetlenül a személyiségét, filozófiáját és politikai, valamint egyéb közéleti szerepvállalásait jellemző ellentmondásoktól nyugodtan mondhatjuk iskolát, irányzatot teremtett, amely évtizedeken keresztül uralta a tudományos és közéleti diskurzust, amelyet talán legközérthetőbben a félig tele vagy félig üres pohár kettősségével szoktak jellemezni. Nem véletlenül az utóbbi néhány évtizedben divatossá vált ezoterikus gondolkodás és irodalom egyik központi eszméjévé vált a pozitív gondolkodás és annak a sikeres életvitelre gyakorolt hatása. Tanfolyamok, magánéleti és üzleti kiadványok ezrei jelentek meg erre az eszmeiségre alapozva, motivációs beszédek és előadások, illetve előadók lepték el a konferenciákat, vállalati tréningeket, tanfolyamokat. A pozitív gondolkodás tanát hirdetők, különösen ezoterikus környezetben előszeretettel hivatkoztak a keleti filozófiák pozitív gondolkodást megfogalmazó tanaira, noha ilyenek ebben a formában nem léteznek, de erre még később visszatérünk.

Éld meg félelmeidet

Ugyanakkor az évek során egyre többen fogalmaztak meg kételyeket a Peale-féle pozitív gondolkodás egyértelműségével szemben. A legkiemelkedőbb, ezen szkeptikusabb tudósok közül Albert Ellis volt, a kognitív pszichológia atyja. Ő azt hirdette, hogy fontos a pozitív gondolkodás, de ez csak akkor lesz egyértelműen hasznos, ha a megcélzott siker elmaradása esetén sem hagy csalódottságot, lemondást bennünk, hanem megtanuljuk elfogadni, hogy a dolgok nem mindig sikerülnek, de ez nem baj. Módszere a racionális emotiv terápia (Rational Emotive Therapy – RET) több eszközt is használt azoknak az önvesztő érzelmek leküzdésére, amelyek miatt egyrészt nehezen fogadjuk el a sikertelenséget, illetve amelyek miatt ezt újra és újra reprodukáljuk. Egyik központi problémáját, a  szégyen és félénkség okozta bátortalanságot nem a vakhit pozitivizmusával próbálta gyógyítani, hanem igenis azzal, hogy éljük meg a félelmeinket, engedjük át magunkon ezt az érzést, hogy megtapasztaljuk mennyire nem elviselhetetlen és ezáltal megszüntethetjük ezzel kapcsolatos, a cselekvésünket paralizáló aggodalmunkat.

Megszüntetni a tehetetlenség érzését

Martin Seligman, szintén amerikai pszichológus alapvetően hitt a pozitív gondolkodás erejében, de ugyanakkor nagyon foglalkoztatta, hogy miért nem tudunk valamit véghezvinni, amire egyébként objektíve képesek vagyunk. Ezt a tanult tehetetlenség (learned helplessness) elméletével magyarázta nevezetesen azzal, hogy korábbi sikertelenségek hogyan kondicionálják újra és újra azt, hogy valamit nem, vagy nem jól hajtunk végre, noha erre képesek lennénk. Depresszióval kapcsolatos kutatásai során jutott arra az eredményre, hogy a depresszió és ahhoz hasonló állapotok annak köszönhetően alakulnak ki, hogy vélelmünk szerint, tehát nem a valóságban, nem vagyunk képesek kontrollálni a helyzetet, amiben találjuk magunkat.

A legrosszabb forgatókönyv és a sztoikusok nyugalma

Az utóbbi években egyre több kutatás és kísérlet foglalkozott azzal, hogy vajon hol rejlenek a pozitív gondolkodás erejének határai, illetve az milyen pszichés károkat is okozhat. Már az ókori sztoikusokat is izgatta az a kérdés, hogy hogyan lehet az embert felkészíteni az elkerülhetetlen sikertelenségek, csalódások, illetve az ezekkel kapcsolatos szorongás kezelésére. Általában véve hozzáállásuk az volt, hogy mindig képzeljük el, próbáljuk megélni a szóba jöhető legrosszabb forgatókönyvet, így szorongásunk megszünik, de legalábbis csökkenhet, illetve az ilyen forgatókönyv bekövetkezése messze nem jelent , akkora pszichikai terhet. Seneca (az ifjabb) tanácsa az volt, hogyha valaki vagyonának elvesztésétől szorong, akkor pár napig próbálja ki, hogy milyen a pénztelenség, járjon igénytelen ruhákban, egyen egyszerű ételeket és rá fog jönni, hogy amitől annyira retteg az nem is annyira elviselhetetlen. „Ha el akarsz vetni minden gondot, képzeld, hogy mindaz, aminek bekövetkeztétől félsz, mindenképp bekövetkezik, és bármi legyen az a rossz, mérlegeld magadban, és becsüld fel félelmedet: belátod bizonyosan, hogy vagy nem nagy horderejű, amitől félsz, vagy nem tart soká.” Azt persze nem tudjuk, hogy Néró császár bizalmasaként és tanácsadójaként jelentős vagyont és hatalmat szerezve, vajon mennyire képzelte maga elé, hogy a császár félve Seneca túlzott befolyásától, egy napon arra kényszeríti, hogy mondjon le vagyonáról és ölje meg magát. Névleg a pisoi összeesküvés okán hozta meg a despotikus császár az  ítéletet, valójában nem valószínű, hogy Seneca részt vett a konspirációban, az ítéletet – mondhatni – sztoikus nyugalommal elfogadta.

Luca Giordano: Seneca halála

A negatív gondolkodás pozitív ereje

Nos, a Seneca és a sztoikusok által hirdetett „negatív gondolkodás” ereje úgy tünik újra kezd divatba jönni. Az utóbbi években több kisérlet és kutatás vizsgálta, vajon mennyire vezet céljaival ellentétesen negatív kimenetelekhez a pozitív gondolkodás, illetve mennyire járulhat hozzá a sikereinkhez, vagy kudarcaink elkerüléséhez a negatív gondolkodás, a legrosszabb forgatókönyvek elképzelése, átélése. A pozitív gondolkodás gyakran vezet meggondolatlan, megalapozatlanul optimista, mondhatnánk gyermeiken naív és emiatt kiszolgáltatott viselkedéshez és kudarcokhoz. Ráadásul mivel a kudarcok ellentmondásban vannak a pozitív gondolkodás általunk vélt, illetve várt eredményeivel ez további feszültséget okozhat és kondicionálhatja hasonló helyzetben a megismétlődő sikertelenséget. A negatív gondolkodás elővigyázatosabbá tesz és ugyanakkor jobban felkészít az elkerülhetetlen kudarcokra is, anélkül, hogy ez bármilyen pszichózishoz vezetne.

Úgy tünik, hogy a pozitív gondolkodás divatját kezdi felváltani a negatív gondolkodásé és egy évtizede megszületett ennek a régi-új iskolának is az alapműve. Julie K Norem amerikai pszichológus 2002-ben jelentette meg a The Positive Power of Negative Thinking (A negatív gondolkodás pozitív ereje) című könyvét, amellyel párhuzamosan egyre több kutatás és publikáció foglalkozott a témával. Legutóbb pedig Oliver Burkeman  "The Antidote: Happiness for People Who Can't Stand Positive Thinking címmel publikált a negatívnak mondott gondokolkodásról átfogó ismertetést. Norem szerint egyébként az amerikaiak egyharmada alkalmazza a defenzív pesszimizmus elméletét, vagyis nagyjából a sztoikusok hozzáállását. Ez azért érdekes eredmény, mert ha van társadalom, amelynek lételeme a pozitív gondolkodás, akkor azt hiszem abban mindenki egyetértene, hogy ez az amerikai.

Az elviselhető veszteség

Saras Sarasvathy sikeres vállalkozókkal készített interjúk alapján üzleti karrierjüket elemezve fogalmazta meg az „effectuation” elméletét, amely értelmében nem üzleti terv és az alapján megfogalmazott célok szolgálják a sikeres üzletemberek mentális kereteit, hanem a rendelkezésre álló eszközök és források reális felmérése után készített lehetséges forgatókönyvek áttekintése.[i] Ezen belül kiemelt szerep jut az (még)  elviselhető veszteség elvének (affordable loss principle), melynek keretében nem az elérhető sikerre és eredményekre koncentrálnak a vállalkozók, hanem a felmerülő veszteség nagyságára sikertelenség esetén és ha ez elviselhetőnek tünik, akkor vágnak bele az ügyletbe. A pénzügyi kockázatok elemzésének egyik legutóbbi újítása is ezen az elven működik. A kockáztatott érték (value at risk) modellek azt becsülik meg, hogy egy adott időpontban mekkora lehet egy pénzügyi vállalkozás, vagy portfólió maximális vesztesége.

Egy gondolat erejéig visszatérve a keleti tanok és a nyugati pszichológia kapcsolatára. Valóban a keleti vallások és filozófiák holisztikus szemléletéből következően a gondolatoknak teremtő ereje van. A jó gondolatok jó tetteket, a rossz gondolatok rossz tetteket szülhetnek. A placebo hatás kapcsán írtam arról hosszabban, hogy a testünk és szellemünk öngyógyító vagy éppen önpusztító mechanizmusai milyen fontosak a gyógyulásban, illetve betegségeink kialakulásában, lefolyásában. Ezt bizonyítani csak a modern kor kísérletei tudták, de már az ókori gondolkodók ráéreztek a gondolatok, érzelmek önmegvalósító erejére. De egyet nem mondtak, hogy pusztán pozitív gondolkodással minden akadály elhárul és minden megvalósíthatóvá válik. Tulajdonképpen azt mondják a buddhisták és más ókori filozófiák is, hogy engedjük át magunkon az érzéseinket jókat és rosszakat egyaránt, éljük meg azokat és mind az érzéseink és mindaz, ami történik velünk, amit teszünk, szintén jót és rosszat, azok mi magunk vagyunk. Szép példa erre Lincsi apát egyik reggeli beszélgetése egy fiatal szerzetessel, aki azt kérdezte az apáttól, hogy ki ő. Mire az apát kikérdezte reggeli tevékenységeiről pontról-pontra és végül azt válaszolta a fiatal szerzetesnek, hogy mindezek, amiket aznap reggel csinált ez ő maga.

Fiatal tibeti buddhista szerzetes

---

[i] Saras D. Sarasvathy: Causation and Effectuation: Toward a Theoretical Shift from Economic Inevitability to Entrepreneurial Contingency (The Academy of Management Review Vol. 26, No. 2 (Apr., 2001), pp. 243-263)