Gyors és lassú gondolkodás

Megjelent Daniel Kahneman legújabb, nyugodtan életmű összefoglalónak tekinthető  könyve magyarul. Bár a blog nem célozza könyvek bemutatását, de a tematikámhoz közel álló kutatók és szerzők műveit mindig örömmel népszerűsítem. A Gyors és lassú gondolkodás (Thinking fast and slow) a 2002-ben közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazott Kahneman eddigi életművének nagyon tanulságos, könnyen olvasható, ugyanakkor a gondolkodásunk és a döntéselmélet legfontosabb eredményeit tudományos alapossággal összefoglaló műve. Kahneman stílusa könnyed és nagyon emberi, sok a kutatómunkáját kísérő sztori szinesíti az egyes fejezeteket, hasznos esettanulmányok, pszichológiai kísérletek eredményeinek sora támasztja alá a szerző mondanivalóját.

Daniel Kahneman

Jók a kilátásaink

A Nobel-díjat valószinűleg Amos Tversky, szintén izraeli származású kutatótársával közösen kapta volna a jövőre 80 éves Kahneman, ám szerzőtársa és egyben barátja, akiről nagyon kedves, meleg szavakkal emlékezik meg többször a könyvben 59 éves korában bőrrákban elhunyt hat évvel a Nobel-díj megítélése előtt. A nevükhöz kapcsolódó számtalan megfigyelés, kísérlet és tudományos publikáció közül elismertséget leginkább a kilátás elmélet (prospect theory) hozta meg nekik. Kahneman a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanult pszichológiát és matematikát, majd a kaliforniai Berkeley egyetemen szerzett PhD fokozatot. Tverskyvel az 1960-as évektől dolgoztak együtt, előtte mindketten szolgáltak az izraeli védelmi erőknél, bár együttműködésük későbbre datálódik. Kahneman már pszichológusként dolgozott a hadseregnél is. A kilátáselméletről szóló cikküket 1979-ben jelentették meg az Econometricaban (Prospect theory: An analysis of decisions under risk), de ekkor már majdnem egy évtizede jelentek meg a szakma legfontosabb kiadványaiban cikkek az emberi döntések irracionális tényezőinek okairól. A Science magazinban 1974-ben publikált cikkük (Judgement under uncertainty - Heuristics and biases) jelentős szakmai felzúduláshoz vezetett.

Gyors és lassú gondolkodás

A könyv részletes bemutatásától több okból is eltekintek, de különösen azért, mert a döntéselmélet legjelentősebb kérdései gyakran visszaköszönnek ezen oldalakon a blog jellegénél fogva. Kahneman könyve életmű összefoglalásnak nyugodtan tekinthető, mert minden fontosabb kutatásának története és eredményei megjelennek benne. Ami mindenképp új benne, hogy az egész egy gondolatkör köré szerveződik, ez pedig az agyunk működésének két alrendszere. Az egyik gyorsan, automatikusan, kevés információ alapján hoz intuitívnak hívott, sokszor nem racionális döntéseket, míg a másikat a lassú, koncentrált, odafigyelést igénylő analitikusabb gondolkodás jellemzi. Magunkra általában szeretünk úgy gondolni, mint akit a második rendszer irányít, valójában az egyes az uralkodó számtalan reakciónkban. Ahogy a szerző összefoglalja a gondolkodásunkra két dolog jellemző. Az egyik, hogy gyakran nem vesszük észre még a nyilvánvaló dolgokat sem, illetve a másik, hogy nem vesszük észre azt, hogy nem veszünk észre dolgokat. Vagy észreveszünk, de másnak látjuk őket, mint amilyenek a valóságban, ezek a kognitív illuzióink. Ennek jó példája az optikai illuzió a Müller-Lyer rajzban, ahol két ugyanolyan hosszú szakasz közül rövidebbnek látjuk azt, amelyiket két kifelé mutató nyíl határol, mint azt, amelyet két befelé mutató.

A Müller-Lyer illuzió

A könyv alappremisszája Kahneman szerint, hogy mások hibáit könnyebben észrevesszük, mint a sajátjainkat. Vagy ahogy a kínai mondás tartja: Az okos jól ismer másokat, a bölcs önmagát is jól ismeri.

A negatív és pozitív gondolkodás együttes ereje - magyar módra

Az eszes: győz és megtorpan,
nem tobzódik a diadalban ...
(Tao te king)


Pár napja, szimpatikus, világszinten sikeres, fiatal magyar vállalkozókat hallgattam Orosz Györgyi szalonjában. Ők a Prezi és a Ustream alapítói. Árvai Péter, Somlai Fischer Szabolcs (ő nem tudott eljönni a beszélgetésre) és Halácsy Péter, illetve Fehér Gyula  (Ustream). Személyében nem, de szimbolikusan jelen volt a Logmein alapítója, Anka Márton is. A három magyar start-up cég mára több felhasználót ér el, mint sok még a magyarok számára is ismertebb globális internetes cég (pl. Twitter) Olyan volt őket nézni, veterán hazai vállalkozóként, reményeit kitartóan ápoló és elvesztő magyar állampolgárként, mint amikor egy dohos, sötét, láthatatlanságukban is lehúzó gondolatokkal teli szobában kinyitják az ablakot, beárad a fény és mi más, mint az elmúlt napokra jellemző tavasz életigenlő illata. A magyarországot ellepő would-be és wanna-be celebrity üzletember, politikus és egyéb közszereplő lelki nyomora által sújtott közéletben felüdülés valóban sikeres, a nemzetközi legkeményebb versenyben és nem a hazai mutyiban piacvezető, piacalakító szerepet magának kivívó, fiatal, friss, világot látott és abból merítő emberekkel találkozni. Más lapra és más alkalomra tartozik az ő sikerük bemutatása, elemzése, itt és most csak annyit írhatok, hogy a legőszintébben további (világ)sikereket és ami ezzel nehezen összeegyeztethető, de nem kizárt harmónikus, boldog (magán)életet kívánok nekik.

A Prezi nemrég átadott budapesti irodája. Szilicium-völgyi hangulat

Az estének volt azonban egy momentuma, amely egy korábbi bejegyzésemhez (A negatív gondolkodás ereje) kapcsolódik. A saját sikerük tapasztalatán, illetve külföldi élményeik okán a fiatal vállalkozók többször hangsúlyozták a pozitív gondolkodás fontosságát, illetve azt, hogy nem Magyarországgal van a baj, sőt szerintük ez ideális terep a vállalkozásra, itt élésre, hanem a magyarok többségének negatív gondolkodásából fakadnak a problémák. A pozitív és negatív gondolkodás között húzódó határok jelentőségéről az idézett blogban elmélkedtem röviden, ezúttal inkább csak egy rövid reflexióra kényszerít a friss élmény. Egyrészt azt gondolom, gyakorló és objektíve sikeres magyar üzletemberként, hogy Magyarország nagyon sok szempontból nem jó, sőt egyre romló terep az üzletre, vállalkozásra. Ezt persze másként élik meg az emberek aszerint, hogy a kormány gazdaságpolitikájának kedvezményezettjei, vagy a szó negatív értelmében célpontjai. Ugyanakkor vannak objektív mércék is, amelyek sajnos a negatívabb képet támasztják alá. Ilyen és könnyen mérhető a beruházások elmúlt években gyorsuló visszaesése, a magánszektorban tovább növekvő munkanélküliség, a világ legdrasztikusabb hitelállomány leépülése, a gazdasági növekedés világon egyik legalacsonyabb mértéke és sorolhatnánk. És ilyen, de nehezebben számszerűsíthető a bizalomvesztés, mint legszomorúbb és legpusztítóbb jelenség, illetve a korrupció további intézményesülése.

A Prezi alapítói (egy másik rendezvényen készült képen). Az éppen beszélő Árvai Péter Svédországban nőtt fel és a Prezi miatt települt haza, mint elmondta nagyon zavarja a negatív magyar gondolkodás (Fotó: www.privatbankar.hu)

Mindezek miatt JÓ időről-időre olyanokkal is találkozni, akiknek jól megy, sőt Magyarországot ideális vállalkozási terepnek tekintik. Mi több mozgalmat indítanak a pozitív gondolkodás terjedése érdekében. Annak ellenére (vagy talán éppen azért?) ilyen optimisták, hogy a világpiacra dolgoznak, ügyfeleik szinte mind külföldiek (ez globális cégek esetében magától értetődő jelenség), tőkéjük szinte teljes egészében külföldi befektetőktől van (az alapítók lényegében a munkájukat és tehetségüket tették, teszik a vállalkozásba) és munkavállalóik (legalábbis a Prezi esetében) szintén jelentős részben (mintegy húsz különböző náció képviselői, ahogy hallottuk) külföldiek, valamint kereskedelmi, üzletfejlesztési tevékenységeik a Szilicium-völgyben működő amerikai bejegyzésű cégeikben találhatóak. Hosszabb távon, ahogy a cégek egyre inkább a külföldi befektetők irányítása kerülnek, ha az alapítók így döntenek, illetve a piaci kényszer ebbe az irányba nyomja őket, úgy a magyar-nem magyar arány a vállalkozás alapvető erőforrásait tekintve a nem magyar irányába fog elmozdulni még jobban.

Középen Fehér Gyula a Ustream alapítója. Mint elmondta már-már zavarta, hogy a Völgyben kedvesek a pincérek és tény, hogy itthon ez kevésbé igaz, de mégis itt érzi otthon magát (Fotó: www.origo.hu)

A "ki milyennek látja Magyarországot" kérdés önmagában is érdekes, de még izgalmasabb, hogy a sokat kárhoztatott negatív gondolkodásunk vajon tényleg akkora átok-e és ahogy elhangzott a beszélgetésen, már a himnuszunk is a világ egyik legsötétebb metaforáival tűzdelt, bár nagyon szép és méltóságteljes, de semmiképpen sem a pozitív gondolkodást és hatékony önrendelkezést elősegítő mű. Nos, jelen sorok szerzőjének szerény véleménye, hogy ez a sokat kárhoztatott "pesszimizmus" bizony evoluciósan kipróbált túlélési stratégiánk, amelynek legékesebb bizonyítéka, hogy miközben sokat tettünk azért, hogy ne így legyen, mégis az elmúlt ezer-ezerötszáz évben eltünt többtucatnyi kárpát-medencei, illetve vándorlásaink során megismert törzzsel, néppel szemben, mi még itt vagyunk a saját országunkban, nyelvünkkel, élő és egyben változó kultúránkkal. Valahogy ránk is igaz az egyik legsikeresebb magyar, Andy Grove könyvcímnek is bevált mondása, miszerint csak a paranoidok élnek túl (Andrew S Grove: Only the Paranoid Survive).

Steve Jobs Stanfordban 2005-ben.
"Stay hungry, stay foolish" (szabad fordításban: Legyél éhes, de ne vedd túl komolyan)

Steve Jobs legendáris 2005-ös stanfordi nyitó beszéde  (http://www.youtube.com/watch?v=UF8uR6Z6KLc)  élete legfőbb sikereit három nagy kudarcban, illetve veszteségben látta gyökerezni és a halállal vívott és azóta viszonylag fiatalon elvesztett harcáról is akkor azt gondolta, hogy nagyon fontos dologra tanította meg. "Ha úgy éled minden napodat, hogy az lesz az utolsó, egyszer igazad lesz." Nem a mondásban rejlő irónia, hanem éppen ellenkezőleg az élet igenlése és egyúttal a halál elfogadása ("A halál a legnagyobb találmány a Földön.") közötti harmónia ad ennek a mondatnak igazi értelmet.

A három iszonyúan sikeres magyar vállalat további sikeréhez és minden egyéb üzleti vagy éppen non-profit tevékenység, valamint a magánéletünk esetében is  elengedhetetlen ez a "paranoid"-nak nevezhető, de valójában inkább a világot szélsőségeivel elfogadó hozzáállás. A beszélgetés során kiderült természetesen, hogy a vállalkozásuk jövőjét befolyásoló számtalan kiszámíthatatlan, előre nem látható tényező és esemény miatt legalább annyi bizonytalanság van a sikeres alapítókban, mint meggyőződés és magabiztosság. Már-már anekdotikus történet, hogy nem is olyan régen a Prezi alapítói azon gondolkodtak, hogy vajon elérik-e egyszer a 2 millió felhasználót (jelenleg 22 millió körül tartanak). Ugyanakkor, ha csak a veszélyeket látnák és a kockázatok paralizálnák őket, akkor eddig sem jutottak volna el. Vagyis a finesz a vállalkozásban is mint mindenben a ritmus és az egyensúly megtalálása a kockázatokkal foglalkozó negatív és a lehetőséget kihasználni képes pozitív gondolkodás között. Lehet, hogy ennek az egyensúlynak a megtalálása tenné a helyére a magyar pesszimizmust is. Engem is sokszor pesszimizmussal vádolnak, amire azt szoktam mondani, hogy nem a pesszimizmus a baj, hanem hogyha többnyire beigazolódik, mégis minden nap újra és újra folytatom a megkezdett utat és újabbakat is keresek.

Tavasz, születés és a Fa elem

"Nő vagyok" sugározza a virág; "virág vagyok" sugározza a nő. "Férfi vagyok" sugározza a termő fa törzse; "termő fa törzse vagyok" sugározza a férfi. (Weöres Sándor: A teljesség felé)


Pár nappal az epehólyagomtól megszabadító műtét után, amely érdekes egybeesésként épp a víz-fa korszak váltásához kapcsolódik,  időszerű a tavaszról és a Fa változó állapotáról írni. Annál is inkább, mert az áprilishoz és a Fához tartozó yang elem az epehólyag.

Mindennapjaink fa állapotai

Fáról beszélve egyszerre értjük a magyar nyelvben a fát, mint növényt és mint anyagot és az öt elemen belül is mindkét értelmében van jelen. Gyermekkorunk fára mászásaitól, mindennapi életünk számtalan kis fa tárgyán, játékán, a papíron, amelyre írunk, illetve a hagyományos építészet konstrukcióin keresztül az erdei séta megnyugtató élményéig felsorolni is nehéz lenne mi mindent jelent életünkben a fa. Nem utolsó sorban életünk legalapvetőbb elemét az oxigént tekintve a Föld erdei és egyéb növényei biztosítják ennek jelentős részét. Miközben víz nélkül is akár napokig túlélhet az ember, oxigén nélkül maximum percekig. Jelenlegi ismereteink szerint nagyjából 4-500 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön a fák ősei. Bolygónk faállományát ezer milliárd tonnára becsülik, amely évente nagyjából 1 százalékkal bővül és ennél kisebb mértékben termelik ki, illetve pusztul el.

Erdő Ushuaia (a Föld legdélebbi városa) mellett a Tűzföldön, Argentina

A fa otthonainkban a mai napig fontos szerepet tölt be a szerkezeti funcióktól, a nyilászárókon át a burkolatokon át a bútorokig. Biztonság, védelem, kényelem és a kályha, kandalló, vagy éppen tábortűz tüzelőjeként meleg forrása. Ezekkel a szavakkal írnánk le valószínűleg, hogy mit jelent minden ember számára az egyik legfontosabb hely, fogalom, az otthon. A fa otthonos, illetve jelenléte otthonossá varázsol még nagyobb tereket is. A fa életünk egyik legfontosabb alapanyaga, energia, oxigén és kipárolgáson keresztül nedvesség forrása. Egyben kötőanyag, amely gyökerei segítségével megköti és ezáltal megvédi a talajt az eróziótól. A trópusi partok mangrove erdei pedig a partokat védték a tengerek, óceánok pusztító viharaitól, szökőárjaitól. Építőanyagként évezredeken keresztül a legfontosabb szállítóeszközök (hajó, szekér, vonatkocsik) anyagaként szolgált.

A fa, mint a civilizációk „tartóeleme”

Jared Diamond Összeomlás c könyvében a történelem során eltünt civilizációkat vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a pusztuláshoz általában nagyon hasonló út vezetett legyen szó a grönlandi viking, a húsvét szigeteki rapanui, a latin amerikai maya vagy inka, vagy éppen az angkori khmer birodalom összeomlásáról. Miközben a vég eljöveteléhez mindig szükség volt külső tényezőkre (alapvetően más erősebb népek hódításai, illetve klimatikus változások, más népek által behozott betegségek), de ezt mindig megelőzte egy belső folyamat. Ennek keretében a jólétben élő népek egyre felelőtlenebbül bántak természeti erőforrásaikkal, miközben a jólét hatására létszámuk drasztikusan megnőtt, majd a megújulási ütemnél gyorsabb erőforrás kizsákmányolás miatt élelmiszer, fűtő- és építőanyag hiány alakult ki, ami éhhalálhoz, kannibalizmushoz és az adott nép kipusztulásához, más népek általi leigázásához, kiirtásához vezetett. Érdekes módon a leggyakoribb közös pont az erdők kipusztítása ezekben a történetekben.

A fák túlzott kivágása miatt egyrészt adott területen az erdő állomány már nem képes a megújulásra, másrészt nem képes megkötni a talajt, ami erózióhoz, a tápanyagban értékes termőföld jelentős veszteségéhez vezet, ami viszont az élelmiszer és állati takarmány termelés feltételeit teszi tönkre és végül a népesség fogyása, gyengülése és éhínség alakul ki. Mire az első európai felfedezők megérkeztek a Húsvét-szigetekre a 17. században, az ott élő polinéziai nép, a rapanui lélekszáma a töredékére esett egy évszázad alatt és a sziget erdeit szinte teljesen kiirtották. Ezzel párhuzamosan a szárazföldi madarak mivel természetes költő és élőhelyük az erdő megszűnt és a tengeri madarak (részben az elszaporodó patkányok pusztítása miatt) szinte teljesen kipusztultak. A magas fák kiirtása miatt nem maradt alapanyaguk hajók, nagyobb csónakok építésére, ami a halászattól, mint élelem forrástól is elvágta őket, igaz elsődleges protein forrásuk a baromfi és nem a halak voltak. Az erdők pusztulásával a kipárolgás is jelentősen csökkent, ami viszont a csapadék drasztikus visszaeséséhez vezetett. Az eredeti Őskultusz, melynek keretében hatalmas kőszobrokat (maui) emeltek az ősök tiszteletére, a rapanui kultúra hanyatlásával a középkor után egyre inkább átadta helyét a Madárember kultusznak (Tangata manu) és a szobrok állítása is fokozatosan megszűnt. Közel ezer különböző méretű szobrot emeltek a 12. és 18. század között, amelyek szállításához a sziget belsejében található vulkanikus kőzet bányából a tengerpartra, faszerkezeteket használtak, ami önmagában is jelentősen hozzájárult az erdők kiirtásához Diamond és az ismert norvég tudós Thor Heyerdahl feltételezése szerint.

Rapa Nui Nemzeti Park - Húsvét szigetek (Chile)

Sok nyelvben a fa szóval írjuk le az erdőt is (pl. wood angolul). Az erdő a természetvallások és a panteisztikus világkép szimbólumrendszerében a templom, a székesegyház megjelenése, a modern ember számára a visszatérés az ember természeti, tiszta állapotához. 

Henry David Thoreau (1817-1862) amerikai filozófus, író, naturalista Walden című könyvében azt írja, hogy mindennapi életünk számos luxusa és a kényelmünket szolgáló dolgok valójában nem hogy nem elengedhetetlenek az életben, hanem kifejezetten az emberiség felemelkedésének akadályait jelentik. Elveihez hűen cselekedve két évet két hónapot és két napot töltött egy ismerőse (Ralph Waldo Emerson) birtokának erdejében a maga által épített egyszerű faházban. Azt írta, hogy azért ment az erdőbe, hogy tudatos életet éljen, megtapasztalja mik az élet igazán fontos tényei, mire tanítják és ne úgy haljon meg, hogy nem élt.

Thoreau híres idézete elvonulásának szinhelyén készített tábláján

A fa alkímiája

Az öt elem körében a fa (木 mù) a víz által táplálva, a tüzet szítva jelenik meg. A fát a fém vágja el, a fa pedig a földet köti meg. A fa mély gyökereket ereszt a földbe, amelynek nagysága hasonló koronájához, ez vagyis számunkra láthatatlan gyökérzete adja stabilitását. Fejlődési szempontból a fa, mint növény, ahogy kibújik a földből a születéshez tartozik életciklusunkban. Ezért az emberekre általában csecsemő és gyermekkorban a fa tulajdonságok jellemzőek.

 A fa pozitív oldala, hogy környezetének biztonságot ad, vele növekszik minden, ami az ágaira kapaszkodik, azokkal összekapcsolódik. A fa stabilitása, mély gyökere adja nehézkességét is, miként a fa nem szereti ha átültetik, a fa típusú ember sem szereti a változásokat, azokra nehézkesen reagál. Ez okozza egyben a fa diszharmóniáját is, hiszen a fa túlsúlya egy emberben növeli az általa érzékelt különbséget közötte és a külvilág között, ami feszültséget, befelé fordulást, konfliktust válthat ki a külvilággal. Meg nem értettséghez, elzárkózáshoz, agresszivitáshoz, vagy éppen depresszióhoz vezet. A fa típusú emberre az erős izmos kéz jellemző, amellyel megragadja környezetét legyen az fizikai, vagy éppen egy lehetőség megragadásához kapcsolódó reakció.*

A fához tartozó szervek a máj (yin) és az epe (yang), a testben az inak. A fára jellemző mentális állapot az érzékenység, a tipikus emberi érzelem a düh, a szem, mint érzékszerv és a látás, mint jellemző érzékelés. Nem véletlenül a fa testi folyadéka a könny.

Az öt változó elem köre

Egészség és a fa változó állapota

Az epét a máj termeli és az epehólyag tárolja a zsírok lebontásához szükséges epefolyadékot étkezések között. Az epehólyagban az epe összesűrűsödik, ezáltal a zsírok lebontása hatékonyabbá válik. Különösen zsíros ételek fogyasztása esetén a termelődő kolecisztokinin (CCK) hatására az epe összehúzódik és kiürül. Az epe megfelelő funkcionáláshoz sem a túlzottan zsíros ételek, sem a zsírszegény diéta tartós alkalmazása nem szerencsés. Ilyenkor tavasszal azonban az adott elemhez, vagyis a fához tartozó szervek regenerálása érdekében érdemes tisztító kúrát tartani. Ez alapvetően zsírszegény, csak enyhén fűszeres, rostdús ételeket foglal magába, sok zöldséggel és gyümölccsel, kevés finomított élelmiszerrel, sok folyadékkal, az alkohol és édességek nagy része fogyasztásának szünetelésével pár héten keresztül. Ez a diéta már néhány nap után érezhető eredményekkel jár, nem utolsó sorban a télen felszedett felesleges kilóktól megszabadulás egyik legjobb módja is.

Nagyon fontos szerepe van a gyógynövényeknek, ezekből készített főzeteknek és teáknak. A csalán általános tisztító hatása mellett, a koleszterin szintet csökkenti, májfunkciót javítja a máriatövisolaj, a citromfű nyugtató, emésztést elősegítő, epeműködést serkentő hatása közismert. Az apróbojtorján vagy közönséges párlófű, valamint a borsmenta hasonlóan jól hat az emésztésre, epeműködésre.

Korábban már írtam, hogy a magyar kifejezések nagyon találóak. Gondoljunk csak az "epés megjegyzés"-re vagy a "rosszmájuság"-ra. Ilyenkor a Fa elem idején érdemes ezekre az összefüggésekre is figyelni annak érdekében, hogy a bennünk lévő diszharmóniát csökkentsük. Az epés, vagyis kritikus, túlzottan cinikus megjegyzésektől érdemes tartózkodni, gondoljunk arra, hogy mások azért teszik, amit tesznek, mert azt helyesnek gondolják. A májhoz tartozó diszharmónia a Fa túlsúlyos ember jellemző érzelmével a dühhel kapcsolatos. Ezt mind szervi, mind mentális alapon befolyásolhatjuk. Szervi alapon a máj regeneráló kúrával, szellemi alapon a frusztrációktól, indulatoktól, dühös reakcióktól történő megszabadulástól, vagy legalábbis ezek csökkentésétől, amelyre számtalan hasznos meditációs technika adódik a jógában, a zen gyakorlatokban, vagy épp a tai ji-ben. De a legegyszerűbb, ha naponta természetes környezetben (pl. erdőben) sétálunk legalább 30-40 percet egyedül, kikapcsolva minden az indulatokat szító külső és belső hatást. Kellemes kikapcsolódást kívánok!

* Havasi András:  A TaiJiQuan elmélete és filozófiája