Gyors és lassú gondolkodás

Megjelent Daniel Kahneman legújabb, nyugodtan életmű összefoglalónak tekinthető  könyve magyarul. Bár a blog nem célozza könyvek bemutatását, de a tematikámhoz közel álló kutatók és szerzők műveit mindig örömmel népszerűsítem. A Gyors és lassú gondolkodás (Thinking fast and slow) a 2002-ben közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazott Kahneman eddigi életművének nagyon tanulságos, könnyen olvasható, ugyanakkor a gondolkodásunk és a döntéselmélet legfontosabb eredményeit tudományos alapossággal összefoglaló műve. Kahneman stílusa könnyed és nagyon emberi, sok a kutatómunkáját kísérő sztori szinesíti az egyes fejezeteket, hasznos esettanulmányok, pszichológiai kísérletek eredményeinek sora támasztja alá a szerző mondanivalóját.

Daniel Kahneman

Jók a kilátásaink

A Nobel-díjat valószinűleg Amos Tversky, szintén izraeli származású kutatótársával közösen kapta volna a jövőre 80 éves Kahneman, ám szerzőtársa és egyben barátja, akiről nagyon kedves, meleg szavakkal emlékezik meg többször a könyvben 59 éves korában bőrrákban elhunyt hat évvel a Nobel-díj megítélése előtt. A nevükhöz kapcsolódó számtalan megfigyelés, kísérlet és tudományos publikáció közül elismertséget leginkább a kilátás elmélet (prospect theory) hozta meg nekik. Kahneman a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanult pszichológiát és matematikát, majd a kaliforniai Berkeley egyetemen szerzett PhD fokozatot. Tverskyvel az 1960-as évektől dolgoztak együtt, előtte mindketten szolgáltak az izraeli védelmi erőknél, bár együttműködésük későbbre datálódik. Kahneman már pszichológusként dolgozott a hadseregnél is. A kilátáselméletről szóló cikküket 1979-ben jelentették meg az Econometricaban (Prospect theory: An analysis of decisions under risk), de ekkor már majdnem egy évtizede jelentek meg a szakma legfontosabb kiadványaiban cikkek az emberi döntések irracionális tényezőinek okairól. A Science magazinban 1974-ben publikált cikkük (Judgement under uncertainty - Heuristics and biases) jelentős szakmai felzúduláshoz vezetett.

Gyors és lassú gondolkodás

A könyv részletes bemutatásától több okból is eltekintek, de különösen azért, mert a döntéselmélet legjelentősebb kérdései gyakran visszaköszönnek ezen oldalakon a blog jellegénél fogva. Kahneman könyve életmű összefoglalásnak nyugodtan tekinthető, mert minden fontosabb kutatásának története és eredményei megjelennek benne. Ami mindenképp új benne, hogy az egész egy gondolatkör köré szerveződik, ez pedig az agyunk működésének két alrendszere. Az egyik gyorsan, automatikusan, kevés információ alapján hoz intuitívnak hívott, sokszor nem racionális döntéseket, míg a másikat a lassú, koncentrált, odafigyelést igénylő analitikusabb gondolkodás jellemzi. Magunkra általában szeretünk úgy gondolni, mint akit a második rendszer irányít, valójában az egyes az uralkodó számtalan reakciónkban. Ahogy a szerző összefoglalja a gondolkodásunkra két dolog jellemző. Az egyik, hogy gyakran nem vesszük észre még a nyilvánvaló dolgokat sem, illetve a másik, hogy nem vesszük észre azt, hogy nem veszünk észre dolgokat. Vagy észreveszünk, de másnak látjuk őket, mint amilyenek a valóságban, ezek a kognitív illuzióink. Ennek jó példája az optikai illuzió a Müller-Lyer rajzban, ahol két ugyanolyan hosszú szakasz közül rövidebbnek látjuk azt, amelyiket két kifelé mutató nyíl határol, mint azt, amelyet két befelé mutató.

A Müller-Lyer illuzió

A könyv alappremisszája Kahneman szerint, hogy mások hibáit könnyebben észrevesszük, mint a sajátjainkat. Vagy ahogy a kínai mondás tartja: Az okos jól ismer másokat, a bölcs önmagát is jól ismeri.