2013. április 5., péntek

Tavasz, születés és a Fa elem


"Nő vagyok" sugározza a virág; "virág vagyok" sugározza a nő. "Férfi vagyok" sugározza a termő fa törzse; "termő fa törzse vagyok" sugározza a férfi. (Weöres Sándor: A teljesség felé)


Pár nappal az epehólyagomtól megszabadító műtét után, amely érdekes egybeesésként épp a víz-fa korszak váltásához kapcsolódik,  időszerű a tavaszról és a Fa változó állapotáról írni. Annál is inkább, mert az áprilishoz és a Fához tartozó yang elem az epehólyag.

Mindennapjaink fa állapotai

Fáról beszélve egyszerre értjük a magyar nyelvben a fát, mint növényt és mint anyagot és az öt elemen belül is mindkét értelmében van jelen. Gyermekkorunk fára mászásaitól, mindennapi életünk számtalan kis fa tárgyán, játékán, a papíron, amelyre írunk, illetve a hagyományos építészet konstrukcióin keresztül az erdei séta megnyugtató élményéig felsorolni is nehéz lenne mi mindent jelent életünkben a fa. Nem utolsó sorban életünk legalapvetőbb elemét az oxigént tekintve a Föld erdei és egyéb növényei biztosítják ennek jelentős részét. Miközben víz nélkül is akár napokig túlélhet az ember, oxigén nélkül maximum percekig. Jelenlegi ismereteink szerint nagyjából 4-500 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön a fák ősei. Bolygónk faállományát ezer milliárd tonnára becsülik, amely évente nagyjából 1 százalékkal bővül és ennél kisebb mértékben termelik ki, illetve pusztul el.

Erdő Ushuaia (a Föld legdélebbi városa) mellett a Tűzföldön, Argentina



A fa otthonainkban a mai napig fontos szerepet tölt be a szerkezeti funcióktól, a nyilászárókon át a burkolatokon át a bútorokig. Biztonság, védelem, kényelem és a kályha, kandalló, vagy éppen tábortűz tüzelőjeként meleg forrása. Ezekkel a szavakkal írnánk le valószínűleg, hogy mit jelent minden ember számára az egyik legfontosabb hely, fogalom, az otthon. A fa otthonos, illetve jelenléte otthonossá varázsol még nagyobb tereket is. A fa életünk egyik legfontosabb alapanyaga, energia, oxigén és kipárolgáson keresztül nedvesség forrása. Egyben kötőanyag, amely gyökerei segítségével megköti és ezáltal megvédi a talajt az eróziótól. A trópusi partok mangrove erdei pedig a partokat védték a tengerek, óceánok pusztító viharaitól, szökőárjaitól. Építőanyagként évezredeken keresztül a legfontosabb szállítóeszközök (hajó, szekér, vonatkocsik) anyagaként szolgált.

A fa, mint a civilizációk „tartóeleme”

Jared Diamond Összeomlás c könyvében a történelem során eltünt civilizációkat vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a pusztuláshoz általában nagyon hasonló út vezetett legyen szó a grönlandi viking, a húsvét szigeteki rapanui, a latin amerikai maya vagy inka, vagy éppen az angkori khmer birodalom összeomlásáról. Miközben a vég eljöveteléhez mindig szükség volt külső tényezőkre (alapvetően más erősebb népek hódításai, illetve klimatikus változások, más népek által behozott betegségek), de ezt mindig megelőzte egy belső folyamat. Ennek keretében a jólétben élő népek egyre felelőtlenebbül bántak természeti erőforrásaikkal, miközben a jólét hatására létszámuk drasztikusan megnőtt, majd a megújulási ütemnél gyorsabb erőforrás kizsákmányolás miatt élelmiszer, fűtő- és építőanyag hiány alakult ki, ami éhhalálhoz, kannibalizmushoz és az adott nép kipusztulásához, más népek általi leigázásához, kiirtásához vezetett. Érdekes módon a leggyakoribb közös pont az erdők kipusztítása ezekben a történetekben.
A fák túlzott kivágása miatt egyrészt adott területen az erdő állomány már nem képes a megújulásra, másrészt nem képes megkötni a talajt, ami erózióhoz, a tápanyagban értékes termőföld jelentős veszteségéhez vezet, ami viszont az élelmiszer és állati takarmány termelés feltételeit teszi tönkre és végül a népesség fogyása, gyengülése és éhínség alakul ki. Mire az első európai felfedezők megérkeztek a Húsvét-szigetekre a 17. században, az ott élő polinéziai nép, a rapanui lélekszáma a töredékére esett egy évszázad alatt és a sziget erdeit szinte teljesen kiirtották. Ezzel párhuzamosan a szárazföldi madarak mivel természetes költő és élőhelyük az erdő megszűnt és a tengeri madarak (részben az elszaporodó patkányok pusztítása miatt) szinte teljesen kipusztultak. A magas fák kiirtása miatt nem maradt alapanyaguk hajók, nagyobb csónakok építésére, ami a halászattól, mint élelem forrástól is elvágta őket, igaz elsődleges protein forrásuk a baromfi és nem a halak voltak. Az erdők pusztulásával a kipárolgás is jelentősen csökkent, ami viszont a csapadék drasztikus visszaeséséhez vezetett. Az eredeti Őskultusz, melynek keretében hatalmas kőszobrokat (maui) emeltek az ősök tiszteletére, a rapanui kultúra hanyatlásával a középkor után egyre inkább átadta helyét a Madárember kultusznak (Tangata manu) és a szobrok állítása is fokozatosan megszűnt. Közel ezer különböző méretű szobrot emeltek a 12. és 18. század között, amelyek szállításához a sziget belsejében található vulkanikus kőzet bányából a tengerpartra, faszerkezeteket használtak, ami önmagában is jelentősen hozzájárult az erdők kiirtásához Diamond és az ismert norvég tudós Thor Heyerdahl feltételezése szerint.

File:Moai Rano raraku.jpg
Rapa Nui Nemzeti Park - Húsvét szigetek (Chile)
Sok nyelvben a fa szóval írjuk le az erdőt is (pl. wood angolul). Az erdő a természetvallások és a panteisztikus világkép szimbólumrendszerében a templom, a székesegyház megjelenése, a modern ember számára a visszatérés az ember természeti, tiszta állapotához. 

Henry David Thoreau (1817-1862) amerikai filozófus, író, naturalista Walden című könyvében azt írja, hogy mindennapi életünk számos luxusa és a kényelmünket szolgáló dolgok valójában nem hogy nem elengedhetetlenek az életben, hanem kifejezetten az emberiség felemelkedésének akadályait jelentik. Elveihez hűen cselekedve két évet két hónapot és két napot töltött egy ismerőse (Ralph Waldo Emerson) birtokának erdejében a maga által épített egyszerű faházban. Azt írta, hogy azért ment az erdőbe, hogy tudatos életet éljen, megtapasztalja mik az élet igazán fontos tényei, mire tanítják és ne úgy haljon meg, hogy nem élt.

Thoreau híres idézete elvonulásának szinhelyén készített tábláján

A fa alkímiája

Az öt elem körében a fa ( mù) a víz által táplálva, a tüzet szítva jelenik meg. A fát a fém vágja el, a fa pedig a földet köti meg. A fa mély gyökereket ereszt a földbe, amelynek nagysága hasonló koronájához, ez vagyis számunkra láthatatlan gyökérzete adja stabilitását. Fejlődési szempontból a fa, mint növény, ahogy kibújik a földből a születéshez tartozik életciklusunkban. Ezért az emberekre általában csecsemő és gyermekkorban a fa tulajdonságok jellemzőek.
 A fa pozitív oldala, hogy környezetének biztonságot ad, vele növekszik minden, ami az ágaira kapaszkodik, azokkal összekapcsolódik. A fa stabilitása, mély gyökere adja nehézkességét is, miként a fa nem szereti ha átültetik, a fa típusú ember sem szereti a változásokat, azokra nehézkesen reagál. Ez okozza egyben a fa diszharmóniáját is, hiszen a fa túlsúlya egy emberben növeli az általa érzékelt különbséget közötte és a külvilág között, ami feszültséget, befelé fordulást, konfliktust válthat ki a külvilággal. Meg nem értettséghez, elzárkózáshoz, agresszivitáshoz, vagy éppen depresszióhoz vezet. A fa típusú emberre az erős izmos kéz jellemző, amellyel megragadja környezetét legyen az fizikai, vagy éppen egy lehetőség megragadásához kapcsolódó reakció.*
A fához tartozó szervek a máj (yin) és az epe (yang), a testben az inak. A fára jellemző mentális állapot az érzékenység, a tipikus emberi érzelem a düh, a szem, mint érzékszerv és a látás, mint jellemző érzékelés. Nem véletlenül a fa testi folyadéka a könny.


Az öt változó elem köre

Egészség és a fa változó állapota

Az epét a máj termeli és az epehólyag tárolja a zsírok lebontásához szükséges epefolyadékot étkezések között. Az epehólyagban az epe összesűrűsödik, ezáltal a zsírok lebontása hatékonyabbá válik. Különösen zsíros ételek fogyasztása esetén a termelődő kolecisztokinin (CCK) hatására az epe összehúzódik és kiürül. Az epe megfelelő funkcionáláshoz sem a túlzottan zsíros ételek, sem a zsírszegény diéta tartós alkalmazása nem szerencsés. Ilyenkor tavasszal azonban az adott elemhez, vagyis a fához tartozó szervek regenerálása érdekében érdemes tisztító kúrát tartani. Ez alapvetően zsírszegény, csak enyhén fűszeres, rostdús ételeket foglal magába, sok zöldséggel és gyümölccsel, kevés finomított élelmiszerrel, sok folyadékkal, az alkohol és édességek nagy része fogyasztásának szünetelésével pár héten keresztül. Ez a diéta már néhány nap után érezhető eredményekkel jár, nem utolsó sorban a télen felszedett felesleges kilóktól megszabadulás egyik legjobb módja is.

Nagyon fontos szerepe van a gyógynövényeknek, ezekből készített főzeteknek és teáknak. A csalán általános tisztító hatása mellett, a koleszterin szintet csökkenti, májfunkciót javítja a máriatövisolaj, a citromfű nyugtató, emésztést elősegítő, epeműködést serkentő hatása közismert. Az apróbojtorján vagy közönséges párlófű, valamint a borsmenta hasonlóan jól hat az emésztésre, epeműködésre.

Korábban már írtam, hogy a magyar kifejezések nagyon találóak. Gondoljunk csak az "epés megjegyzés"-re vagy a "rosszmájuság"-ra. Ilyenkor a Fa elem idején érdemes ezekre az összefüggésekre is figyelni annak érdekében, hogy a bennünk lévő diszharmóniát csökkentsük. Az epés, vagyis kritikus, túlzottan cinikus megjegyzésektől érdemes tartózkodni, gondoljunk arra, hogy mások azért teszik, amit tesznek, mert azt helyesnek gondolják. A májhoz tartozó diszharmónia a Fa túlsúlyos ember jellemző érzelmével a dühhel kapcsolatos. Ezt mind szervi, mind mentális alapon befolyásolhatjuk. Szervi alapon a máj regeneráló kúrával, szellemi alapon a frusztrációktól, indulatoktól, dühös reakcióktól történő megszabadulástól, vagy legalábbis ezek csökkentésétől, amelyre számtalan hasznos meditációs technika adódik a jógában, a zen gyakorlatokban, vagy épp a tai ji-ben. De a legegyszerűbb, ha naponta természetes környezetben (pl. erdőben) sétálunk legalább 30-40 percet egyedül, kikapcsolva minden az indulatokat szító külső és belső hatást. Kellemes kikapcsolódást kívánok!


* Havasi András:  A TaiJiQuan elmélete és filozófiája

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése