A negatív és pozitív gondolkodás együttes ereje - magyar módra

Az eszes: győz és megtorpan,
nem tobzódik a diadalban ...
(Tao te king)


Pár napja, szimpatikus, világszinten sikeres, fiatal magyar vállalkozókat hallgattam Orosz Györgyi szalonjában. Ők a Prezi és a Ustream alapítói. Árvai Péter, Somlai Fischer Szabolcs (ő nem tudott eljönni a beszélgetésre) és Halácsy Péter, illetve Fehér Gyula  (Ustream). Személyében nem, de szimbolikusan jelen volt a Logmein alapítója, Anka Márton is. A három magyar start-up cég mára több felhasználót ér el, mint sok még a magyarok számára is ismertebb globális internetes cég (pl. Twitter) Olyan volt őket nézni, veterán hazai vállalkozóként, reményeit kitartóan ápoló és elvesztő magyar állampolgárként, mint amikor egy dohos, sötét, láthatatlanságukban is lehúzó gondolatokkal teli szobában kinyitják az ablakot, beárad a fény és mi más, mint az elmúlt napokra jellemző tavasz életigenlő illata. A magyarországot ellepő would-be és wanna-be celebrity üzletember, politikus és egyéb közszereplő lelki nyomora által sújtott közéletben felüdülés valóban sikeres, a nemzetközi legkeményebb versenyben és nem a hazai mutyiban piacvezető, piacalakító szerepet magának kivívó, fiatal, friss, világot látott és abból merítő emberekkel találkozni. Más lapra és más alkalomra tartozik az ő sikerük bemutatása, elemzése, itt és most csak annyit írhatok, hogy a legőszintébben további (világ)sikereket és ami ezzel nehezen összeegyeztethető, de nem kizárt harmónikus, boldog (magán)életet kívánok nekik.

A Prezi nemrég átadott budapesti irodája. Szilicium-völgyi hangulat

Az estének volt azonban egy momentuma, amely egy korábbi bejegyzésemhez (A negatív gondolkodás ereje) kapcsolódik. A saját sikerük tapasztalatán, illetve külföldi élményeik okán a fiatal vállalkozók többször hangsúlyozták a pozitív gondolkodás fontosságát, illetve azt, hogy nem Magyarországgal van a baj, sőt szerintük ez ideális terep a vállalkozásra, itt élésre, hanem a magyarok többségének negatív gondolkodásából fakadnak a problémák. A pozitív és negatív gondolkodás között húzódó határok jelentőségéről az idézett blogban elmélkedtem röviden, ezúttal inkább csak egy rövid reflexióra kényszerít a friss élmény. Egyrészt azt gondolom, gyakorló és objektíve sikeres magyar üzletemberként, hogy Magyarország nagyon sok szempontból nem jó, sőt egyre romló terep az üzletre, vállalkozásra. Ezt persze másként élik meg az emberek aszerint, hogy a kormány gazdaságpolitikájának kedvezményezettjei, vagy a szó negatív értelmében célpontjai. Ugyanakkor vannak objektív mércék is, amelyek sajnos a negatívabb képet támasztják alá. Ilyen és könnyen mérhető a beruházások elmúlt években gyorsuló visszaesése, a magánszektorban tovább növekvő munkanélküliség, a világ legdrasztikusabb hitelállomány leépülése, a gazdasági növekedés világon egyik legalacsonyabb mértéke és sorolhatnánk. És ilyen, de nehezebben számszerűsíthető a bizalomvesztés, mint legszomorúbb és legpusztítóbb jelenség, illetve a korrupció további intézményesülése.

A Prezi alapítói (egy másik rendezvényen készült képen). Az éppen beszélő Árvai Péter Svédországban nőtt fel és a Prezi miatt települt haza, mint elmondta nagyon zavarja a negatív magyar gondolkodás (Fotó: www.privatbankar.hu)

Mindezek miatt JÓ időről-időre olyanokkal is találkozni, akiknek jól megy, sőt Magyarországot ideális vállalkozási terepnek tekintik. Mi több mozgalmat indítanak a pozitív gondolkodás terjedése érdekében. Annak ellenére (vagy talán éppen azért?) ilyen optimisták, hogy a világpiacra dolgoznak, ügyfeleik szinte mind külföldiek (ez globális cégek esetében magától értetődő jelenség), tőkéjük szinte teljes egészében külföldi befektetőktől van (az alapítók lényegében a munkájukat és tehetségüket tették, teszik a vállalkozásba) és munkavállalóik (legalábbis a Prezi esetében) szintén jelentős részben (mintegy húsz különböző náció képviselői, ahogy hallottuk) külföldiek, valamint kereskedelmi, üzletfejlesztési tevékenységeik a Szilicium-völgyben működő amerikai bejegyzésű cégeikben találhatóak. Hosszabb távon, ahogy a cégek egyre inkább a külföldi befektetők irányítása kerülnek, ha az alapítók így döntenek, illetve a piaci kényszer ebbe az irányba nyomja őket, úgy a magyar-nem magyar arány a vállalkozás alapvető erőforrásait tekintve a nem magyar irányába fog elmozdulni még jobban.

Középen Fehér Gyula a Ustream alapítója. Mint elmondta már-már zavarta, hogy a Völgyben kedvesek a pincérek és tény, hogy itthon ez kevésbé igaz, de mégis itt érzi otthon magát (Fotó: www.origo.hu)

A "ki milyennek látja Magyarországot" kérdés önmagában is érdekes, de még izgalmasabb, hogy a sokat kárhoztatott negatív gondolkodásunk vajon tényleg akkora átok-e és ahogy elhangzott a beszélgetésen, már a himnuszunk is a világ egyik legsötétebb metaforáival tűzdelt, bár nagyon szép és méltóságteljes, de semmiképpen sem a pozitív gondolkodást és hatékony önrendelkezést elősegítő mű. Nos, jelen sorok szerzőjének szerény véleménye, hogy ez a sokat kárhoztatott "pesszimizmus" bizony evoluciósan kipróbált túlélési stratégiánk, amelynek legékesebb bizonyítéka, hogy miközben sokat tettünk azért, hogy ne így legyen, mégis az elmúlt ezer-ezerötszáz évben eltünt többtucatnyi kárpát-medencei, illetve vándorlásaink során megismert törzzsel, néppel szemben, mi még itt vagyunk a saját országunkban, nyelvünkkel, élő és egyben változó kultúránkkal. Valahogy ránk is igaz az egyik legsikeresebb magyar, Andy Grove könyvcímnek is bevált mondása, miszerint csak a paranoidok élnek túl (Andrew S Grove: Only the Paranoid Survive).

Steve Jobs Stanfordban 2005-ben.
"Stay hungry, stay foolish" (szabad fordításban: Legyél éhes, de ne vedd túl komolyan)

Steve Jobs legendáris 2005-ös stanfordi nyitó beszéde  (http://www.youtube.com/watch?v=UF8uR6Z6KLc)  élete legfőbb sikereit három nagy kudarcban, illetve veszteségben látta gyökerezni és a halállal vívott és azóta viszonylag fiatalon elvesztett harcáról is akkor azt gondolta, hogy nagyon fontos dologra tanította meg. "Ha úgy éled minden napodat, hogy az lesz az utolsó, egyszer igazad lesz." Nem a mondásban rejlő irónia, hanem éppen ellenkezőleg az élet igenlése és egyúttal a halál elfogadása ("A halál a legnagyobb találmány a Földön.") közötti harmónia ad ennek a mondatnak igazi értelmet.

A három iszonyúan sikeres magyar vállalat további sikeréhez és minden egyéb üzleti vagy éppen non-profit tevékenység, valamint a magánéletünk esetében is  elengedhetetlen ez a "paranoid"-nak nevezhető, de valójában inkább a világot szélsőségeivel elfogadó hozzáállás. A beszélgetés során kiderült természetesen, hogy a vállalkozásuk jövőjét befolyásoló számtalan kiszámíthatatlan, előre nem látható tényező és esemény miatt legalább annyi bizonytalanság van a sikeres alapítókban, mint meggyőződés és magabiztosság. Már-már anekdotikus történet, hogy nem is olyan régen a Prezi alapítói azon gondolkodtak, hogy vajon elérik-e egyszer a 2 millió felhasználót (jelenleg 22 millió körül tartanak). Ugyanakkor, ha csak a veszélyeket látnák és a kockázatok paralizálnák őket, akkor eddig sem jutottak volna el. Vagyis a finesz a vállalkozásban is mint mindenben a ritmus és az egyensúly megtalálása a kockázatokkal foglalkozó negatív és a lehetőséget kihasználni képes pozitív gondolkodás között. Lehet, hogy ennek az egyensúlynak a megtalálása tenné a helyére a magyar pesszimizmust is. Engem is sokszor pesszimizmussal vádolnak, amire azt szoktam mondani, hogy nem a pesszimizmus a baj, hanem hogyha többnyire beigazolódik, mégis minden nap újra és újra folytatom a megkezdett utat és újabbakat is keresek.