Tízmilliószoros nap

Idén május 25-én azaz ma ünnepeljük a második tízmilliószoros napot, amikor lelki gyakorlataink a tibeti buddhista rendszer szerint sokszorosan hatnak. A tízmilliószoros napok közül az első kettő (idén február 25 és május 25) mindig holdtöltére esnek, míg a következő (idén július 12) újhold után négy nappal és a negyedik (idén november 24) telihold után hét nappal van. Ezek a napok Gautama Sziddhárta herceg, vagyis Buddha életének négy legfontosabb állomásáról szóló megemlékezések, ez adja a gyakorlatainkat sokszorosító hatását. Lelki gyakorlataink és gondolataink pedig teremtő erővel hatnak, bár nem ez a lényegük, illetve céljuk.

Buddha szobra Bhutánban, Thimphu városa felett a hegyekben

Buddha születése és megvilágosodása

Május 25 azért emelkedik ki a négy tízmilliószoros nap sorából, mert ekkor ünnepeljük Buddha születését és egyben megvilágosodását. Utóbbi Buddha 35. életévében 30 évnyi jólét (hiszen gazdag uralkodói családba született) és öt évnyi szerzetesség után történt meg. Már születésekor megjósolták, hogy vagy nagy uralkodó, vagy ha a világ szenvedését megtapasztalja akkor a valaha született legnagyobb hatású spirituális tanító lesz belőle. Noha apja a szenvedés minden formájának megismerésétől próbálta elzárni és nem engedte ezért ki még a palotából sem, ahol Sziddhárta herceg fényűző életet élt, egy nap mégis elhagyta a palotát, és megtapasztalta az emberek szenvedését. Életét ezért a szenvedés megszüntetésének szentelte. Saját megvilágosodása kapujából pedig azért fordult vissza, hogy másoknak is segíthessen a megvilágosodásban. Sokan ismerik és több alkotó is feldolgozta Buddha életét (egyebek mellett például Hermann Hesse: Sziddhárta című könyve, vagy Bernardo Bertolucci: A kis Buddha című filmje talán a legismertebbek). Így itt most nem foglalkozom ezzel részletesebben.

Nincs recept arra, hogy pontosan milyen gyakorlatokat kell végezni ezen a napon és természetesen nem elég pusztán ma végezni ezeket, bármennyire is sokszoros erővel hatnak. Amit viszont ma és minden nap érdemes gyakorolni az  a zavaró gondolatoktól és érzelmektől való megszabadulás, hiszen a szenvedésünk fő okozói Buddha szerint. Ezek a tibeti buddhista mantra az om mani peme hung hat szótagához rendelhető formában a következők.

Om – a büszkeséget és önzést,

Ma – a féltékenységet és írigységet,

Ni – a ragaszkodást és az önző kívánságokat,

Pad/Pe – a nem tudást és zavarodottságot,

Me- a mohóságot és a fukarságot, és

Hum/Hung – a gyűlöletet és a haragot alakítja át

A buddhista sztúpák és kolostorok körül a hívők az óramutató járásának megfelelő módon járnak körbe és az imamalmokat pörgetve mondják a mantrákat.

Tibeti asszonyok Lhászában a Dalai Láma palotája, a Potala körül járnak  körbe a falra szerelt és kezükben hordott imamalmokat pörgetve

Tűz

Már áprilisban is találkoztunk velük a tapasztalat szintjén, de a naptár szerint és normális esetben csak májustól indulnak a meleg nyári, vagyis a Tűz változó állapotához tartozó hónapok. A Földön kialakult élet egyik alapvető oka a Naphoz viszonyított ideális távolság. A Nap melege és a sugárzása biztosítja az élet szükséges feltételeit bolygónkon. A nap lényegében egy hatalmas fúziós atomreaktor, amely hidrogén fúzió révén állít elő energiát. A nővények és más szervezetek napenergiával szétválasztják a vizet hidrogénre és oxigénre, előbbit pedig széndioxiddal kombinálva fotószintézis révén a saját táplálékukként glükózt állítanak elő. Ily módon energiahordozóink, vagyis a fosszilis üzem- és fűtőanyagok (kőolaj, szén) is a fotószintézis eredményeként a nap energiáját tárolják, illetve saját élelmünk is közvetve vagy közvetlenül lényegében napenergiát tartalmaz. Amikor egy borra azt mondjuk tüzes, tulajdonképpen a magasabb alkoholtartalomra utalunk, ami pedig a must cukorfokának függvénye, a magasabb cukorfokhoz pedig több napos órára van szüksége a szőlőnek, vagyis a Nap tüzét érezzük a borban is.

Szőlők a Tagyon-hegyen és Zánka térségében

Tűz - élet és pusztulás körforgása

A tűz egyszerre biztosítja és fenntartja az életet a Földön, miközben az élet pusztulásának is egyik jelentős okozója az erdőtüzek, az ember által okozott és különösen háborúkban alkalmazott robbantások és bombázások által előidézett tüzek révén. A természetben is ezt az ellentmondást testesíti meg és ezáltal hozza létre az ökológiai rendszerek stabilitását, mert például az időnkénti erdőtüzek egyrészt a megmaradó élővilágot több táplálékhoz juttatják, másrészt emiatt több faj fennmaradását is biztosítják. Az ember saját céljai miatti beavatkozása megbontja ezt a dinamikus egyensúlyt és paradox módon sokszor az elérendő céllal ellentétes eredményekre vezet. Így például az amerikai nemzeti parkokban azt figyelték meg a huszadik század során, hogy minél hatékonyabban léptek fel az erdőtüzek kialakulása ellen, annál jobban elszaporodtak az erdőtüzek. Ennek oka, hogy az erdőtüzek szerepe az erdei aljnövényzet és a gyengébb, beteg faállomány elpusztítása annak érdekében, hogy a fennmaradó erdőállomány több táplálékhoz jutva megerősödjön, illetve egyes területeken az elöregedő erdő teljes pusztításával sajátos rekultivációt biztosít a tűz. Amikor az ember beavatkozik, például hatékony tűzvédelmi eljárásokkal, akkor nem engedi a – főleg alj - növényzet egy részének rendszeres ritkulását, így az elszaporodik és egyben egyre jobban szárad el a csökkenő táplálék miatt, ami miatt gyakoribbak lesznek az erdőtüzek.

A Földön található élet nem létezne a Nap, mint a naprendszer kályhájának tüze nélkül, de sok kultúrában a halálhoz is a tűz kapcsolódik a hamvasztásos temetés révén. Kathmandu szélén a Bagmati folyó mentén található Pashupatinath, a legjelentősebb hindu templom Nepálban, egyben az egyik legnagyobb Shiva templom az egész szubkontinensen. Shiva a teremtés és pusztítás Hindu istensége. A folyó partján állunk szemben a templommal, melynek lábánál a folyópart lépcsőin készítik fel a hallottaikat a hinduk az égetésre. A szertartások hajnalban indulnak és órákon át tartanak egyenként. A holttestet először  a lépcsőkre fektetik lábbal a víz felé, megtisztítják, virágokkal és tiszta ruhával borítják, miközben a rokonok búcsúznak a halottól, akivel előző este még lehet, hogy együtt vacsoráztak. A szertartást a férfirokonok végzik, a család nő tagjai kicsit hátrébb a templom alatti árnyékos, fedett részen várnak, míg végül a feleség is elbúcsuzik párjától. Eközben a máglyát egy „szakember”, tehát nem a rokonok készíti elő kicsit lejjebb a híd után, ahova bambuszrudakból ácsolt hordágyon viszik át halottjukat a férfiak. A szertartás itt is folytatódik, végül ruháitól megszabadítva meztelenül fekszik az ágakkal letakart halott és legidősebb fia gyújtja meg a máglyát, melyen pár óra alatt porig ég a test. Minden, amit levesznek, a ruhák, a virágok egy része a folyóba kerül és az alacsony vízállás miatt ott lebeg a part mellett. Meztelenül jött a világra az ember és meztelenül távozik, hamvait a folyóba szórják. A szertartás során mind az öt elem megjelenik, mintegy az állapotok változásának utolsó fejezeteként: a folyó, mint víz, a máglya, mint fa, a tűz, a hamu, mint föld és a füst, amely az éterbe/levegőbe száll fel.

Halott felkészítése hamvasztásra a Bagmati folyó partján (Pashupatinath, Kathmandu, Nepál, 2011)

A hamvasztás nem hindu „privilégium” nálunk a keresztény kultúrkörben és más vallásokban is gyakori módja a „temetésnek”. Vallási szempontból a tűz a megtisztulást biztosítja, de mint mindennek a vallási szokásokban ennek is van praktikus történelmi oka, a főleg melegebb égtájakon élő népek esetében a viszonylag gyors hamvasztás biztosította a fertőzések terjedésének meggátolását. Ugyanakkor a fa drága és mint már írtam róla az erdők kipusztítása a civilizációk eltünésének egyik fontos állomása, ezért és azokon a területeken, ahol eleve nincs elegendő erdő és fa, a temetés egyéb szokásai honosodtak meg. A Himalájában maradva például Tibetben az égi temetés, vagyis, amikor a holtestet feldarabolják és az addigra felette gyülekező madarak (keselyük) felé dobálják, amelyek elkapják és megeszik. Szintén Tibetben hagyományosan a betegségben elhunyt embereket feldarabolták és a folyóba dobták a halaknak, többek között ezért nem fogyasztanak a tibetiek halakat.

Tűz a mélyben

A Földet nem csak a Nap, hanem a bolygónk felszíne alatt rejlő forró rétegek is „fűtik”. Ezek létéről leginkább a termálvízek, utazásaink során pedig  a gejzírek tevékenysége kapcsán, vagy a távoli vulkánok időnkénti kitörése okán értesülünk. Miközben jogosan sok szó esik az ember környezetszennyező tevékenységének feltételezett klimatikus hatásairól, ennél nagyságrendekkel nagyobb  hatással voltak az elmúlt évszázadokban a vulkánok a Föld éghajlatára és természeti világára. A Washington állambeli St Helen vulkán 1980 márciusában kezdett kisebb magmatikus kitöréseket produkálni, naponta több, mint százat és rendszeressé váltak a földrengések a környezetében. Az egész világot rabul ejtették a rendszeresen sugárzott híradások a vulkán tevékenységéről és helipkopterek és repülők százai köröztek a következő hetekben a csúcs közelében, hogy a turisták megcsodálhassák a vulkán fortyogását. A biztonság kedvéért 13 kilométeres körzetben kitelepítették a lakosságot, de a vulkanológusok egy Jac Hyde nevű tudóst leszámítva nem tulajdonítottak különösebb esélyt egy igazán heves kitörésnek, mivel a leginkább tanulmányozott hawaii vulkánoktól eltérően a St Helen nem rendelkezett nyílt kráterrel.

Jack Hyde épp arra akarta a figyelmet felhívni – magyarázza kitünő tudománytörténeti könyvében Bill Bryson -, hogy emiatt, ha nagyobb nyomás alakul ki a vulkán belsejében az katasztrofális következményekkel járhat.[1] És pontosan ez történt május 8-án vasárnap reggel fél kilenckor, amikor az északi oldala a vulkánnak leszakadt és mintegy 250 kilométeres sebességgel annyi föld és kő zudult lefelé, amennyi egész Manhattant 120 méter vastagon betemethette volna. A következő percekben a hirosimai atombomba 27000-szeresét kitevő erővel tört ki a vulkán forró felhőt lövellve, mintegy ezerkilométer per órás sebességgel a magasba. Halálesetek még a vulkán 30 kilométeres körzetében is történtek. A hegycsúcs 400 méteres felső része eltünt, 600 négyzetkilométernyi erdő semmisült meg és 18 ezer méter magasba lövellt sűrű hamufelhőt, amelyből másfélórán belül a 130 kilométerre lévő Yakima városára mindent sötétbe borító és a várost másfél centiméter vastagon beborító hamueső hullott, három napra elvágva a települést a külvilágtól.

St Helen hegy (USA), 1980. május 18. 8 óra 32 perc (Forrás: Wikipedia)

A Föld egyik legszebb pontja a Yellowstone Nemzeti Park az Egyesült Államokban. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy a felszini szépség alatt pusztító erők dolgoznak, ugyanis a Park a maga szinte teljes felületén, mintegy 9000 négyzetkilométeren egy hatalmas vulkáni kaldera, amely átlagosan 600 000 évente produkált vulkán kitörést. A Yellowstone egy szupervulkán, 73 kilométer átmérőjű és helyenként 13 kilométer vastag magmával (nagyjából két budapestnyi alapon és 13 kilométer magasan felhalmozott robbanóanyagot képzeljünk el), amely legutóbb 630 000 évvel ezelőtt a St Helen nagyjából ezerszeresét kitevő erővel tört ki. Az utolsó szupervulkán kitörés a Földön 75 ezer évvel ezelőtt az észak-szumátrai Toba volt, amelynek erejéről keveset tudunk, de jégminták alapján legalább hat évig vulkanikus tél borult a Földre és az emberi faj majdnem kipusztult, becslések szerint párezer egyedre csökkenve. A kitörés nagyjából háromszor olyan erős volt, mint a legutóbbi yellowstone-i.

Lávafolyam Hawaii partjainál 1

Lávafolyam Hawaii partjainál 2
(Fotó: Szekeres Csaba - a hawaii képek Csaba most készülő, Álmodtam egy világot című filmjéhez  kapcsolódnak)

A tűz elem alkímiája

Minden rendszer legyen, az természeti, vagy ember által konstruált egyik legfontosabb mechanizmusa az energiával, erőforrásokkal történő gazdálkodás. Az energiáról sokunknak a hőenergia jut elsőre eszünkbe, nem véletlenül. A hideggel, meleggel szembeni védelem nagyon fontos minden olyan faj esetében, amelyiknek ideális testhőmérséklete egy fokos tolerancia határon belül mozog és miközben a kihülés végzetes lehet, a magas testhőmérséklet a szervezet védekezése a vélt vagy valós támadásokkal szemben, a gyulladás jele. Vagyis bennünk emberekben is megvan a tűz, akár direkt vagy átvitt értelemben nézzük. A kérdés, mint minden elemnél az, hogy mennyire jellemző egy adott emberre.
Szinte minden fontosabb filozófiai rendszerben fellelhető az alapelemek egyikeként a Tűz. A korábbiakban már volt szó a Víz és a Fa változó állapotairól. Mind a tápláló ciklus, mind pedig a naptár kronológiája alapján a következő elem a Tűz. A naptárban a májustól kezdődő meleg nyári hónapokhoz tartozik és fokozottan érdemes figyelni jellemző szerveire és azok terhelésére, illetve megfelelő étrenddel és gyakorlatokkal ellensúlyozni a meleg időszak hatásait.
A Tűz yin szerve a szív, yang szerve a vékonybél. A Tűz változó állapotához tartozó jellemző érzelem a boldogság és a kreativitás, mint mentális állapot. Élettani szempontból a Tűz elemhez a fiatalság tartozik, testrészként a nyelv és a beszéd.

A tűz dominanciájú, állapotú emberek gyorsan és jól teremtenek kapcsolatot, de nem kitartóak, elunják, „elégetik” élményeiket, kapcsolataikat, tovább akarnak lépni, miközben „felperzselik” környezetüket. Állandó mozgásban vannak, „tüzesek”, és kitartásukat csak az állandó kihívások tartják fenn.[2] Ha megkérdezzük őket, valójában mit is akarnak, mi a céljuk, gyakran nem kapunk választ. Míg a yin tűzelemű emberek hajlamosak arra, hogy túl komolyak, az élettől távoliak, másoktól elszigeteltek legyenek, a yang tűz elem a zavarodott és zavartkeltő, nyugtalan, izgatott, sokat beszélő, túlzásokba eső, magukat minden áron igazolni akaró emberekre jellemző.[3] A Tüzet az öt változó elem ciklusában a Fa elem táplálja és a Viz elem oltja ki, így sematikusan nézve a bennünk lévő Tüzes állapot erősítésére több Fára van mindenek előtt szükség, míg csökkentésére a Víz állapotunkat kell erősíteni.

---

[1] Bill Bryson: A Short History of Nearly Everything (Random House, 2003) 274. old.

[2] Havasi András: A TaiJiQuan elmélete és filozófiája 52. old

[3] Taoista Egyház 2012 Naptár Július hó

Képzeld el a világot

Mától 4 napig Budapesten zajlik a "szellem woodstockja", a Hay Festival. Az eredeti Hay Festival a 26 éve indult egy kis településen, Hay-on-Wye területén, amely Anglia és Wales határán fekszik festői környezetben és nevezetessége, hogy falusias jellege ellenére több könyvesbolt is működik benne. Ezt persze nehéz elképzelni nálunk, ahol még a gazdagabb térségekben is tönkre mennek a kocsmák is. Az egyik ilyen könyvesbolt üzemeltetője régi barátom és egykori üzlettársunk, aki a fejébe vette, hogy a Magyarországon eltöltött évek és némi rokoni szálak okán legyen nálunk is Hay azok után, hogy ma már több kontinenst hálóz be és globális "franchiseként" 10 városban rendezik meg a fesztivált évente. Tavaly volt az első Hay Budapest kísérlet és annak sikerén felbuzdulva a lelkes nemzetközi és magyar szervező csapat komoly programmal indul idén, amely az alábbi linken található meg.

https://www.hayfestival.com/portal/budapest.aspx?skinid=1&localesetting=en-GB

A programban a jól ismert magyar nevek, mint Esterházy Péter és kevésbé jól ismert, de nálunk alkotó külföldi írók, mint Jaap Scholten mellett olyan nemzetközi sztárok szerepelnek, akiket nem sok eséllyel, vagy soha nem láthatnánk egyébként Magyarországon. Itt lesz például az amerikai újságíró-legenda Carl Bernstein, vagy a híres francia építész  Odile Decq, aki gyönyörű és izgalmas kortárs művészeti múzeumot, a MACRO-t tervezte Rómába.

MACRO - Róma ...

és a tervező Odile Decq

A Spanyol Nagykövetségnek és a Cervantes intézetnek hála erős a spanyol vonal is. Itt lesz Maria Duenas írónő, Fernando Savater filozófus és Arcadi Espada újságíró. Budapesti séták, magyar borokat és hazai művészeket bemutató program erősíti a helyi kínálatot. Nem sorolom, igazán inycsiklandó program mindenkinek, aki irodalom, művészet és egyáltalán a körülöttünk lévő világban zajló társadalmi folyamatok, vagy éppen múltunk rejtélyei iránt nyitott.

Ma délután egyebek mellett Marcus de Sautoy matematikussal Lovász László a mindenben megbújó szimmetriáról beszélget. Utána érdemes Nicole Krauss és Bán Zsófia beszélgetésére benézni. Az esti kikapcsolódásról a Classicus Ensemble (még a CEU-n) és a Dark dark dark könnyedebb stílusban az Akváriumban gondoskodik.

Irány a szellem woodstockja Budapesten, mindenkinek jó szórakozást kívánok. Akinek pedig megtetszik jövő hétvégén kezdődik az eredeti Hay Festival.

Halálos fegyver-e a fegyver - kiegészítés a március 23-i bejegyzéshez

A válasz természetesen igen, a fegyverek veszélyesek és nem kell különösebben pacifistának és erőszak ellenzőnek lenni ahhoz, hogy belássuk veszélyeiket. A március 23-i bejegyzés azzal az anomáliával foglalkozott, hogy az amerikai politikai és média propaganda hogyan járult hozzá néhány hét alatt a fegyvervásárlások jelentős megugrásához és a fegyvergyártó cégek részvényeinek drámai árfolyam emelkedéséhez a tél folyamán. Ezen túlmenően egy amerikai szerzőpáros írása alapján azt vizsgáltuk, hogy mi jelent nagyobb veszélyt, ha otthonunkban fegyvert tartunk, vagy a kerti medence. Amerikában az utóbbi bizonyult veszélyesebbnek a gyerekekre nézve, noha az emberek döntő többsége előbbit tartja veszélyesebbnek. Amivel akkor nem foglalkoztunk, hogy mi is a valóság az erőszakos bűncselekmények számának alakulását tekintve, mennyire indokolt az ezzel kapcsolatban megújult politikai és média propaganda, illetve miért gondolják az emberek, hogy ezek a bűncselekmények egyre jobban terjednek  miközben a valóság teljesen más tényeket mutat. Értelemszerűen a jó zen ész megáll az ilyen irracionális reakciókat látva és elgondolkodik rajtuk.

Mik a tények? Az 1993 évi csúcsához képest a fegyverrel elkövetett gyilkosságok száma az Egyesült Államokban 39 százalékkal esett vissza 2011-re, a halállal nem végződő támadások esetében pedig még nagyobb a csökkenés, az ilyen esetek előfordulása 69 százalékkal csökkent. Szintén fontos adat, hogy a nem halálos támadások mindössze 8 százalékánál használtak lőfegyvert (a gyilkosságok esetében ez a szám értelemszerűen magasabb 70%), a megtámadottaknak pedig mindössze 1 százaléka használt védekezése során lőfegyvert. Természetesen a blog nem a lőfegyverek, hanem a józan gondolkodás népszerűsítését tartja (egyebek mellett) feladatának, aminek örök aktualitást ad a józan, racionális gondolkodás általános hiánya szinte az élet minden területén. Ez persze nem baj, ilyenek vagyunk mi emberek, csak jó tudni.

Nos, az amerikaiak is ilyenek, ha ez vigaszként szolgál bárkinek. A Pew Research Center márciusi felmérése szerint a közel ezerfős minta megkérdezettjeinek több, mint fele úgy gondolta, hogy a vizsgált időszakban jelentősen nőtt a bűnözés és mindössze 12 százalékuk érzékelte úgy (neadjisten utána nézett a neten), hogy valójában csökkent. Az élet számtalan területén érezzük vagy az ellenkezőjét a valóságos folyamatoknak, vagy legalábbis nem teljesen a valóságot. Érzékelésünk és ez alapján véleményünk és ami még izgalmasabb döntéseink ezen torz valóságérzékelésen, az elfogultságainkon alapulnak. Erre reagál a politika is, illetve egymást erősítő módon kapcsolódik be harmadikként a média. Nyilvánvalóan az aktuális események (pl. egy lövöldözés, vagy robbantás híre) felerősítik félelmeinket, elfogultságainkat, függetlenül attól, hogy az adott esemény mennyire tipikus és reálisan mekkora veszélyt jelent. A blog ebből a szempontból kiapadhatatlan forrással rendelkezik a témáit tekintve.

Akit a fenti téma mélyebben érdekel az alábbi cikkben megtalálja a hivatkozott felmérések eredményeit, illetve azon szervezetek nevét, amelyek az adatokat szolgáltatják.

http://www.reuters.com/article/2013/05/07/us-usa-guns-study-idUSBRE94611020130507?utm_source=GraphicMail&utm_medium=email&utm_term=NewsletterLink&utm_campaign=2013+King+Report+Master&utm_content=

Átlagon felül és alul

Március 26-án húsz centi hó esett és párszáz méteren még Húsvétkor is hó fedte a téli talajt. Egy hónappal később április 26-án 30 fok volt, még nyáron is ritkaságszámba menő kánikula. Miközben márciusban még a globális felmelegedést hirdetők szidalmazása lehetett sok beszélgetésben a téma, pár héttel később már újra ők álltak nyerésre. Régen a tél és a nyár között három hónap telt el, ezt az időszakot úgy hívtuk tavasz. Manapság három hónap helyett három hét kell az átmenethez. Jól látszik ez az alábbi, idén március és április végi fotókon a Libegő János-hegyi végállomásánál.

Nos, miközben folyik a vita a klimatikus változásokról és azok lehetséges jövőbeni alakulásáról egy biztos: száz év alatt 1-1,5 fok átlagos felmelegedést nem érez meg az átlagember, de az időjárás szélsőségesebb változásait annál inkább. Pontosabban fogalmazva az átlagtól való eltérés nagysága és gyakorisága nőtt meg, legyen az a hőmérsékleti , csapadék, vagy szélerősség adatok idősorait vizsgálva. Minél nagyobb sávban szóródnak a mért adatok az átlaghoz képest annál nagyobb az adott rendszer kiszámíthatatlansága, a becslés bizonytalansága, vagyis annak kockázata, hogy nem az következik be, amire számítunk. Talán nem véletlen, hogy az ilyen nehezen előrejelezhető dinamikus és nem lineáris rendszerek tudománya, a káosz kutatás indulása is egy meteorológus nevéhez Edward Lorenzhez kapcsolódik. Megfigyelése miszerint a kezdeti (input) változók kisebb eltérései nagy változásokhoz vezetnek a végső (output) adatokban pillangó elmélet néven híresült el.

Rendkivül izgalmas lenne egy kicsit elmerülni a klimatikus változások kutatásának aktuális kérdéseiben, nem beszélve a káoszelmélet (egyszeri halandók számára is még befogadható) eredményeiben, de talán kezdjük egy egyszerűbb kérdéssel. A kérdés, vagy még inkább tapasztalat így hangzik: Vajon miért nem fogadjuk el azt a megfigyelések széles körében, így az életünket befolyásoló számtalan folyamat esetében is tapasztalható szabályt miszerint a megfigyelt értékek az átlag körül szóródnak. Egyszerűen megfogalmazva azt, hogy például egy nagyon hideg tavasz kezdést magas valószínűséggel egy nagyon meleg folytatás követ különben a tavaszi átlaghőmérséklet adott évben lényegesen hidegebb lenne, mint a sokéves ÁTLAG, ami nem kizárt, de erre az idősorra is igaz az átlag körüli szóródás, vagyis ha nem idén, akkor a következő években jöhet egy nagyon meleg tavasz. Hasonló egyszerű megfigyeléseket végezhetünk a csapadék mennyiség kapcsán is. Pár éve még csatornát akartak építeni élelmes magyar vállalkozók a Rába és a Balaton között az abban az évben tapasztalt alacsony vízállás pótlása érdekében. Tekintve, hogy még nem következett be a Kárpát-medence elsivatagosodása várható volt, hogy a probléma előbb-utóbb megoldja önmagát, mert esősebb évek jönnek. Jöttek is. 2010-ben például annyi csapadék volt, amennyire 100 éve nem volt példa, mindenki értelemszerűen a gátak megerősítéséről beszélt, majd jött két rendkivül aszályos év és ekkor az öntözés szükségessége és csatornák kiépítése merült fel. Szegény magyar kormány, bár nagyon dinamikus, nem győzte az újabbnál-újabb programokat meghirdetni szavazói szórakoztatására. És most itt van ez a tavasz, a Balatonból majd kicsordul a víz, miközben februárban még azon gondolkoztak a kikötő tulajdonosok, hogy nyáron mivel fogják ki-be vontatni a megfeneklett nagyobb merülésű vitorlásokat.

Talán így már nem annyira meglepő, amikor alacsony szülőknek magas, vagy magas szülőknek alacsony (felnőtté váló) gyereke van. Vagy az, hogy néhány nap, hét, hónap emelkedés után esés szokott jönni a tőzsdén. Vagy hogy bármilyen játékot játszunk néhány jó "húzás" után előbb vagy utóbb rosszat is kell "húznunk". Vagy hogy okos, de nem túl szép férfiaknak gyakran szép, de nem túl okos felesége, barátnője van. George Bernard Shawhoz (aki nem volt túlzottan szép ember) egy fogadáson állítólag odament egy gyönyörű, de butácska színésznő és azt ajánlotta, hogy vegye őt el a híres író, hiszen gyerekeik olyan szépek lesznek mint ő és olyan okosak, mint Shaw. Mire az író azt kérdezte, hogy az jó, de mi van ha fordítva sikerül. Nos, akkor valószínű a gyerek rontotta volna az átlagot, vagy a jó kombinációjú gyerekekkel együtt nagyjából hozták volna az átlagot. Persze ezek csak felületes, de szemléletes példák az átlag körüli szóródás jelenségére. A Jacques Quetelet által megalkotott átlagember (l'homme moyen) Charles Darwin uinokatestvérét Sir Francis Galtont is foglalkoztatta, aki sok egyéb mellett a tulajdonságok öröklődésével is foglalkozott és eredményeiről a Hereditary Genius című könyvében számolt be. Szerinte a nagyon jó tulajdonságok és képességek a felmenőknél egyre jobban gyengülnek a leszármazottak egymást követő generációit vizsgálva. Galton volt az is, aki állítólag azt mondta, hogy a statisztikusok túl sokat foglalkoznak az átlagossal és mindenben azt látják, számukra Svájc átlagban sík, hiszen ha a hegyeit a tavaiba dobnánk két alkalmatlanságtól is megszabadulnánk. Mindeközben persze Galton kora legprogresszívebb statisztikusai közé számított, aki jelentős eredményeket ért el a korreláció, regresszió, szórás újnak számító területén.

Noha tudományos eredményei több, mint 100 évesek mi a hétköznapi reakcióinkban mégsem fogadjuk el az átlag körüli szóródás tényét. Vajon miért? Nos, erre még visszatérek a későbbiekben.