Tűz

Már áprilisban is találkoztunk velük a tapasztalat szintjén, de a naptár szerint és normális esetben csak májustól indulnak a meleg nyári, vagyis a Tűz változó állapotához tartozó hónapok. A Földön kialakult élet egyik alapvető oka a Naphoz viszonyított ideális távolság. A Nap melege és a sugárzása biztosítja az élet szükséges feltételeit bolygónkon. A nap lényegében egy hatalmas fúziós atomreaktor, amely hidrogén fúzió révén állít elő energiát. A nővények és más szervezetek napenergiával szétválasztják a vizet hidrogénre és oxigénre, előbbit pedig széndioxiddal kombinálva fotószintézis révén a saját táplálékukként glükózt állítanak elő. Ily módon energiahordozóink, vagyis a fosszilis üzem- és fűtőanyagok (kőolaj, szén) is a fotószintézis eredményeként a nap energiáját tárolják, illetve saját élelmünk is közvetve vagy közvetlenül lényegében napenergiát tartalmaz. Amikor egy borra azt mondjuk tüzes, tulajdonképpen a magasabb alkoholtartalomra utalunk, ami pedig a must cukorfokának függvénye, a magasabb cukorfokhoz pedig több napos órára van szüksége a szőlőnek, vagyis a Nap tüzét érezzük a borban is.

Szőlők a Tagyon-hegyen és Zánka térségében

Tűz - élet és pusztulás körforgása

A tűz egyszerre biztosítja és fenntartja az életet a Földön, miközben az élet pusztulásának is egyik jelentős okozója az erdőtüzek, az ember által okozott és különösen háborúkban alkalmazott robbantások és bombázások által előidézett tüzek révén. A természetben is ezt az ellentmondást testesíti meg és ezáltal hozza létre az ökológiai rendszerek stabilitását, mert például az időnkénti erdőtüzek egyrészt a megmaradó élővilágot több táplálékhoz juttatják, másrészt emiatt több faj fennmaradását is biztosítják. Az ember saját céljai miatti beavatkozása megbontja ezt a dinamikus egyensúlyt és paradox módon sokszor az elérendő céllal ellentétes eredményekre vezet. Így például az amerikai nemzeti parkokban azt figyelték meg a huszadik század során, hogy minél hatékonyabban léptek fel az erdőtüzek kialakulása ellen, annál jobban elszaporodtak az erdőtüzek. Ennek oka, hogy az erdőtüzek szerepe az erdei aljnövényzet és a gyengébb, beteg faállomány elpusztítása annak érdekében, hogy a fennmaradó erdőállomány több táplálékhoz jutva megerősödjön, illetve egyes területeken az elöregedő erdő teljes pusztításával sajátos rekultivációt biztosít a tűz. Amikor az ember beavatkozik, például hatékony tűzvédelmi eljárásokkal, akkor nem engedi a – főleg alj - növényzet egy részének rendszeres ritkulását, így az elszaporodik és egyben egyre jobban szárad el a csökkenő táplálék miatt, ami miatt gyakoribbak lesznek az erdőtüzek.

A Földön található élet nem létezne a Nap, mint a naprendszer kályhájának tüze nélkül, de sok kultúrában a halálhoz is a tűz kapcsolódik a hamvasztásos temetés révén. Kathmandu szélén a Bagmati folyó mentén található Pashupatinath, a legjelentősebb hindu templom Nepálban, egyben az egyik legnagyobb Shiva templom az egész szubkontinensen. Shiva a teremtés és pusztítás Hindu istensége. A folyó partján állunk szemben a templommal, melynek lábánál a folyópart lépcsőin készítik fel a hallottaikat a hinduk az égetésre. A szertartások hajnalban indulnak és órákon át tartanak egyenként. A holttestet először  a lépcsőkre fektetik lábbal a víz felé, megtisztítják, virágokkal és tiszta ruhával borítják, miközben a rokonok búcsúznak a halottól, akivel előző este még lehet, hogy együtt vacsoráztak. A szertartást a férfirokonok végzik, a család nő tagjai kicsit hátrébb a templom alatti árnyékos, fedett részen várnak, míg végül a feleség is elbúcsuzik párjától. Eközben a máglyát egy „szakember”, tehát nem a rokonok készíti elő kicsit lejjebb a híd után, ahova bambuszrudakból ácsolt hordágyon viszik át halottjukat a férfiak. A szertartás itt is folytatódik, végül ruháitól megszabadítva meztelenül fekszik az ágakkal letakart halott és legidősebb fia gyújtja meg a máglyát, melyen pár óra alatt porig ég a test. Minden, amit levesznek, a ruhák, a virágok egy része a folyóba kerül és az alacsony vízállás miatt ott lebeg a part mellett. Meztelenül jött a világra az ember és meztelenül távozik, hamvait a folyóba szórják. A szertartás során mind az öt elem megjelenik, mintegy az állapotok változásának utolsó fejezeteként: a folyó, mint víz, a máglya, mint fa, a tűz, a hamu, mint föld és a füst, amely az éterbe/levegőbe száll fel.

Halott felkészítése hamvasztásra a Bagmati folyó partján (Pashupatinath, Kathmandu, Nepál, 2011)

A hamvasztás nem hindu „privilégium” nálunk a keresztény kultúrkörben és más vallásokban is gyakori módja a „temetésnek”. Vallási szempontból a tűz a megtisztulást biztosítja, de mint mindennek a vallási szokásokban ennek is van praktikus történelmi oka, a főleg melegebb égtájakon élő népek esetében a viszonylag gyors hamvasztás biztosította a fertőzések terjedésének meggátolását. Ugyanakkor a fa drága és mint már írtam róla az erdők kipusztítása a civilizációk eltünésének egyik fontos állomása, ezért és azokon a területeken, ahol eleve nincs elegendő erdő és fa, a temetés egyéb szokásai honosodtak meg. A Himalájában maradva például Tibetben az égi temetés, vagyis, amikor a holtestet feldarabolják és az addigra felette gyülekező madarak (keselyük) felé dobálják, amelyek elkapják és megeszik. Szintén Tibetben hagyományosan a betegségben elhunyt embereket feldarabolták és a folyóba dobták a halaknak, többek között ezért nem fogyasztanak a tibetiek halakat.

Tűz a mélyben

A Földet nem csak a Nap, hanem a bolygónk felszíne alatt rejlő forró rétegek is „fűtik”. Ezek létéről leginkább a termálvízek, utazásaink során pedig  a gejzírek tevékenysége kapcsán, vagy a távoli vulkánok időnkénti kitörése okán értesülünk. Miközben jogosan sok szó esik az ember környezetszennyező tevékenységének feltételezett klimatikus hatásairól, ennél nagyságrendekkel nagyobb  hatással voltak az elmúlt évszázadokban a vulkánok a Föld éghajlatára és természeti világára. A Washington állambeli St Helen vulkán 1980 márciusában kezdett kisebb magmatikus kitöréseket produkálni, naponta több, mint százat és rendszeressé váltak a földrengések a környezetében. Az egész világot rabul ejtették a rendszeresen sugárzott híradások a vulkán tevékenységéről és helipkopterek és repülők százai köröztek a következő hetekben a csúcs közelében, hogy a turisták megcsodálhassák a vulkán fortyogását. A biztonság kedvéért 13 kilométeres körzetben kitelepítették a lakosságot, de a vulkanológusok egy Jac Hyde nevű tudóst leszámítva nem tulajdonítottak különösebb esélyt egy igazán heves kitörésnek, mivel a leginkább tanulmányozott hawaii vulkánoktól eltérően a St Helen nem rendelkezett nyílt kráterrel.

Jack Hyde épp arra akarta a figyelmet felhívni – magyarázza kitünő tudománytörténeti könyvében Bill Bryson -, hogy emiatt, ha nagyobb nyomás alakul ki a vulkán belsejében az katasztrofális következményekkel járhat.[1] És pontosan ez történt május 8-án vasárnap reggel fél kilenckor, amikor az északi oldala a vulkánnak leszakadt és mintegy 250 kilométeres sebességgel annyi föld és kő zudult lefelé, amennyi egész Manhattant 120 méter vastagon betemethette volna. A következő percekben a hirosimai atombomba 27000-szeresét kitevő erővel tört ki a vulkán forró felhőt lövellve, mintegy ezerkilométer per órás sebességgel a magasba. Halálesetek még a vulkán 30 kilométeres körzetében is történtek. A hegycsúcs 400 méteres felső része eltünt, 600 négyzetkilométernyi erdő semmisült meg és 18 ezer méter magasba lövellt sűrű hamufelhőt, amelyből másfélórán belül a 130 kilométerre lévő Yakima városára mindent sötétbe borító és a várost másfél centiméter vastagon beborító hamueső hullott, három napra elvágva a települést a külvilágtól.

St Helen hegy (USA), 1980. május 18. 8 óra 32 perc (Forrás: Wikipedia)

A Föld egyik legszebb pontja a Yellowstone Nemzeti Park az Egyesült Államokban. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy a felszini szépség alatt pusztító erők dolgoznak, ugyanis a Park a maga szinte teljes felületén, mintegy 9000 négyzetkilométeren egy hatalmas vulkáni kaldera, amely átlagosan 600 000 évente produkált vulkán kitörést. A Yellowstone egy szupervulkán, 73 kilométer átmérőjű és helyenként 13 kilométer vastag magmával (nagyjából két budapestnyi alapon és 13 kilométer magasan felhalmozott robbanóanyagot képzeljünk el), amely legutóbb 630 000 évvel ezelőtt a St Helen nagyjából ezerszeresét kitevő erővel tört ki. Az utolsó szupervulkán kitörés a Földön 75 ezer évvel ezelőtt az észak-szumátrai Toba volt, amelynek erejéről keveset tudunk, de jégminták alapján legalább hat évig vulkanikus tél borult a Földre és az emberi faj majdnem kipusztult, becslések szerint párezer egyedre csökkenve. A kitörés nagyjából háromszor olyan erős volt, mint a legutóbbi yellowstone-i.

Lávafolyam Hawaii partjainál 1

Lávafolyam Hawaii partjainál 2
(Fotó: Szekeres Csaba - a hawaii képek Csaba most készülő, Álmodtam egy világot című filmjéhez  kapcsolódnak)

A tűz elem alkímiája

Minden rendszer legyen, az természeti, vagy ember által konstruált egyik legfontosabb mechanizmusa az energiával, erőforrásokkal történő gazdálkodás. Az energiáról sokunknak a hőenergia jut elsőre eszünkbe, nem véletlenül. A hideggel, meleggel szembeni védelem nagyon fontos minden olyan faj esetében, amelyiknek ideális testhőmérséklete egy fokos tolerancia határon belül mozog és miközben a kihülés végzetes lehet, a magas testhőmérséklet a szervezet védekezése a vélt vagy valós támadásokkal szemben, a gyulladás jele. Vagyis bennünk emberekben is megvan a tűz, akár direkt vagy átvitt értelemben nézzük. A kérdés, mint minden elemnél az, hogy mennyire jellemző egy adott emberre.
Szinte minden fontosabb filozófiai rendszerben fellelhető az alapelemek egyikeként a Tűz. A korábbiakban már volt szó a Víz és a Fa változó állapotairól. Mind a tápláló ciklus, mind pedig a naptár kronológiája alapján a következő elem a Tűz. A naptárban a májustól kezdődő meleg nyári hónapokhoz tartozik és fokozottan érdemes figyelni jellemző szerveire és azok terhelésére, illetve megfelelő étrenddel és gyakorlatokkal ellensúlyozni a meleg időszak hatásait.
A Tűz yin szerve a szív, yang szerve a vékonybél. A Tűz változó állapotához tartozó jellemző érzelem a boldogság és a kreativitás, mint mentális állapot. Élettani szempontból a Tűz elemhez a fiatalság tartozik, testrészként a nyelv és a beszéd.

A tűz dominanciájú, állapotú emberek gyorsan és jól teremtenek kapcsolatot, de nem kitartóak, elunják, „elégetik” élményeiket, kapcsolataikat, tovább akarnak lépni, miközben „felperzselik” környezetüket. Állandó mozgásban vannak, „tüzesek”, és kitartásukat csak az állandó kihívások tartják fenn.[2] Ha megkérdezzük őket, valójában mit is akarnak, mi a céljuk, gyakran nem kapunk választ. Míg a yin tűzelemű emberek hajlamosak arra, hogy túl komolyak, az élettől távoliak, másoktól elszigeteltek legyenek, a yang tűz elem a zavarodott és zavartkeltő, nyugtalan, izgatott, sokat beszélő, túlzásokba eső, magukat minden áron igazolni akaró emberekre jellemző.[3] A Tüzet az öt változó elem ciklusában a Fa elem táplálja és a Viz elem oltja ki, így sematikusan nézve a bennünk lévő Tüzes állapot erősítésére több Fára van mindenek előtt szükség, míg csökkentésére a Víz állapotunkat kell erősíteni.

---

[1] Bill Bryson: A Short History of Nearly Everything (Random House, 2003) 274. old.

[2] Havasi András: A TaiJiQuan elmélete és filozófiája 52. old

[3] Taoista Egyház 2012 Naptár Július hó